• Programok
  • Beszámolók
  • Rendezvények
  • Több, mint vizsga, az év csúcspontja – a 10. Jezsuita Művészeti Gála

Több, mint vizsga, az év csúcspontja – a 10. Jezsuita Művészeti Gála

A közös munka gyümölcse bizonyíték a jól működő szinergiára vagyis, hogy egy meg egy az nem kettő, hanem akár százegy is lehet, hiszen a színpadon olyan magas színvonalú produkció és érték jelenik meg a nagyrészt büszke papákból, izguló mamákból és meghatott nagyikból álló közönség szeme előtt, ami a rutinosabb közönségnek, vagyis a tanároknak és iskolai munkatársaknak is meglepő, pedig sokan közülünk már a tizedik gálánkat tapsoljuk végig. Herpainé Velkey Klára tanárnő – a Gála, és az iskolai művészeti élet motorja, művészeti vezetője és számos népdalénekes felkészítője – bevezető szavaiból megtudtuk, hogy iskolánk és a Szinvavölgyi Alapfokú Művészeti Iskola idén 15 éves közös együttműködésre tekint vissza. (Fényképalbum  ITT )
Én bizony minden évben a Művészeti Gálát várom a legjobban, szerintem ez az év csúcsa” – mondta P. Holczinger Ferenc SJ...

iskolaigazgató atya. Záró beszéde nem volt hosszú, de közel harmincszor mondta azt a szót, hogy „Köszönöm!” "Jubileumi gála ünnepségünk sikeréért valamennyien hálásak vagyunk a gyerekeknek, bátorságukért a színpadon, kitartó gyakorlásukért, amelynek eredménye, hogy ilyen nagyszerű élményben részesítettek bennünket. És mindenképpen nagy hálával tartozunk a Szinvavölgyi alapfokú Művészeti iskola vezetőségének és tanárainak, a Tényleg zenekarnak, a technikus fiúknak, és mindenkinek, aki megosztotta velünk ezt a szép estét" hangsúlyozta az igazgató.
A műsorban, mint minden gálán, elköszöntünk azoktól, akik tizenkettedikes korukig kitartóan énekeltek-táncoltak a népművészeti programokban. Idén a Pántlikától, minden idők leghosszabb életű jezsus népdalkörétől és Román István néptáncostól búcsúztunk. Őket a fiatalabb énekesek és táncosok forró ölelésekkel és áldásénekkel köszöntötték, tanáraiktól pedig emléktárgyat kaptak.
A műsorban szerepeltek szólisták, testvérekből álló „családi” zenekar, népdal együttesek, kezdő, haladó, és szinte profi néptánc csoportok. A népdalénekesek felkészültségét, előadásuk magas színvonalát bizonyítja, hogy egy négytagú együttes, sőt egy szál szólista fiú vagy leány - akár még hangszeres kíséret nélkül is - ugyanúgy magával tudta ragadni a MÜHÁ-ba zsúfolódott majd’ hatszázfős közönséget, mint az akár hetven tagú tánccsoportok színes-vidám forgataga.
Az előadások segítségével beutaztuk Nagy-Magyarország minden tájékát; az „idegenvezetést”  hagyományosan Gulyásné Vastag Irén tanárnő vállalta, a zenei kíséretet pedig, szintén hagyományosan, a Tényleg zenekar. A Gála fényét emelte, hogy a nyitó éneket a Magis kórus adta elő, az első táncok egyikét pedig a Kisszinvavölgyi néptáncegyüttesben gyakorló „profi” táncosaink mutatták be "külsős", vagyis nem jezsus partnereikkel, akiknek külön köszönet, hogy táncukkal hozzájárultak iskolánk gála előadásához.

Iskolánkban a néptánc oktatás az 5-6. évfolyamon az a és b osztályokban az órarend része, heti 3 órában. Az ötödikesek szeptemberben kezdik el a néptánc tanulást, és alig 8 hónap elteltével, a májusi gálára remek táncosokká válnak, akik akár egyszerre hetvenen is képesek a bonyolult koreográfiájú táncokat előadni, élőzenére, lelkesen énekelve. A lányok pörögnek-forognak, ragyogva repül utánuk pántlikás hajfonatuk, a náluk gyakran alacsonyabb fiúk férfiasan verik a csizmájuk szárát, és délcegen ágaskodva, időnként szökdécselve forgatják hölgyeiket. A kisfiú, aki legtöbbször zsebrevágott kézzel cselleng a szünetben, most olyan fergetegesen ropja, hogy le sem tudjuk venni róla a szemünket. A tánc egyben játék is, mókázás, ahol lehet a fiúnak a lányt kézen fogni, sőt, akár csókot adni az arcára, még ha közben a fiúnak a kisasztalra kell is állnia, hogy elérje a legmagasabb lányka orcáját.
A hatodikosok pedig már nemcsak a tánclépések hibátlanságára figyelnek, hanem egymásra is. Felszabadultan, bátran rámosolyognak a partnereikre, csintalanul kikacsintanak a közönségre, s a táncukban egyre jobban megjelenik a történet, az érzések, az emberi élet sava-borsa.
Ez a kifinomultsággal párosult természetesség még fokozottabban észrevehető a tánc fakultációsok előadásában, akik a kötelező néptánc oktatás befejeztével, hatodik osztályos koruk után is tovább ropják. Náluk még jobban kibontakoznak azok a művészi elemek és készségek, melyek nemcsak a néptáncban, hanem majd a nagybetűs életben, vagyis saját családjukban és karrierjükben is jó hasznukra válnak. A nagyoknál magas szinten megjelenik a szabálykövetés, fegyelem, egymásra figyelés, együttműködés, csapatmunka, az interperszonális kommunikáció, a helyes viszonyulás a másik nem iránti, az emberi méltóság tisztelete, saját nőiességük és férfiasságuk tiszta, gyönyörű, méltóságteljes megélése.
A népművészeti nevelés amellett, hogy segíti diákjainkat személyes növekedésükben, fejleszti szociális és művészi képességeiket, egyben mikro- és makro közösségteremtő erő is. Elősegíti a diákcsoportok együttműködését, összeköti őket nemzetünk lelki értékeivel, erősíti hazaszeretetüket és magyarságukhoz való érzelmi kapcsolódásukat is.

Ennek az általánosan elfogadott kijelentésnek igazságát és eleven, gyönyörű bizonyítékát saját szemünkkel láttuk saját gyermekeink, tanítványaink előadásában a Jubileumi Jezsuita Művészeti Gála estéjén. (Szelenge Judit)

Last modified on Friday, 21 June 2019 16:11