• Programok
  • Beszámolók
  • Rendezvények
  • A teljes ember nevelésének nemzetközi színterei – projekt beszámolók a H1-en

A teljes ember nevelésének nemzetközi színterei – projekt beszámolók a H1-en

Úgy tűnt, a felsősök projektjeinek se szeri se száma, az év utolsó felsős H1-ét betöltötték az idei tanév nemzetközi projektjeinek élménybeszámolói, pedig néhányat éppen csak egy-két mondattal említettek meg. Tizennégy nemzetközi projekt beszámolóját hallgatták végig a felső tagozatosok az év utolsó H1-én. A diákok egytől-egyig azt emelték ki, mennyire hálásak a lehetőségért, hogy részt vehettek a projektekben. Biztatták fiatalabb diáktársaikat, hogy majd ők is bátran jelentkezzenek, „ez olyan élmény és tanulási lehetőség, hogy bőven megéri a felkészülésbe fektetett munka és az utólagos pótlás a tantárgyakból.”
A másik fő üzenet pedig az idegen nyelvek fontossága volt. Legyen a projekt színhelye német, francia, angol, amerikai, spanyol, lengyel cseh, máltai, vagy holland iskola, minimum angolul...

tudni kell, de egy második idegen nyelv, mint a német vagy a francia is gyakran jól jön. „Annyit mondok, gyúrjatok rá az idegen nyelvekre, mert nagyon szuper emberekkel ismerkedhettek meg ezeken a projekteken, és kár lenne, ha nem tudnátok velük beszélni” – biztatta a felsősöket az egyik előadó diák.
Gimnáziumunk küldetése a teljes ember nevelése, s ehhez olyan lehetőségeket is kapnak a diákok, mint a nemzetközi projektek, ahol más országok diákjaival közösen, valamelyik európai, országban, sőt, akár Európán kívül is, természettudományos, irodalmi, zenei, sőt gyakran interdiszciplináris foglalkozásokon vesznek részt. A világ különböző jezsuita és nem jezsuita gimnáziumaiban tett látogatások után sokkal jobban látjuk, hogy milyen értéket nyújt számunkra a mi iskolánk. Az amerikai Cleveland-ból hazatérő csoporttól megtudhattuk: „Olyan amerikai jezsuita iskolában voltunk látogatóban, ahol éppen a saját baseball stadionjukat építik, de tudni kell, hogy ott az éves tandíj 25-30 ezer dollár.”
Holczinger Ferenc SJ iskolaigazgató a diákokhoz szólt, de valójában a tanároknak mondott köszönetet a beszámolók végén: „A mi iskolánkban nincs tandíj, sokkal kevesebb a pénz, nem tudunk olyan sok tanárt és támogató személyzetet alkalmazni, és a tanáraink sem amerikai fizetésért dolgoznak. Mégis, saját szemetekkel láthattátok, hogy olyan magas színvonalat tudunk az iskolában fenntartani, mint ezekben a kétszáz éves, fizetős jezsuita gimnáziumokban. Ezért viszont nagyon sokat kell dolgozni! Hálásak vagyunk tanárainknak, akik vállalják a projektek kísérését. Nem könnyű ám eljuttatni benneteket ide-oda, még hazai versenyekre sem, nem is beszélve a külföldi utakról. Az azt jelenti, hogy akkor a tanáraitok nem otthon vannak a családjukkal, nem pihennek a hétvégén, hanem diákcsoporttal utaznak valahova. De azoknak a tanároknak sem könnyű, akik itthon a többi tantárgyat tanítják, hiszen sok külön munkájukba és idejükbe kerül, hogy segítsenek nektek, akik külföldön voltatok, és elmaradtatok a tananyaggal, behozni a lemaradást.”
Az igazgató atya arra kérte a diákokat, segítsenek megőrizni ezt a magas színvonalat. „Örüljünk mindannak, amit az elmúlt 25 év alatt felépítettünk, és ne engedjük, hogy tönkre menjen.” (Szelenge Judit)

Last modified on Monday, 27 May 2019 14:09