• Programok
  • Beszámolók
  • Rendezvények
  • Örömteli küldetés Csomára - adományátadás Kárpátalján

Örömteli küldetés Csomára - adományátadás Kárpátalján

Szépen lassan összegyűlt félmillió forint. Osztályfelajánlásokból, évfolyammisén egy pénzgyűjtésből, a 9. évfolyam hétfőnkénti, udvari sütivásáraiból, utcazenéből és a majálisunkon rendezett könyvvásárból. Egy kis szülői csapat június végén vitte el Csomára. 2004 óta rendszeresen szervezünk adománygyűjtéseket a gimnáziumban a kárpátaljai magyar iskolásoknak. Azóta minden évben tudunk adni valamit, elsősorban pénzt, de karácsonyi ajándékot, könyveket, nyári, őszi nyaralást is. Az idén a szülői munkaközösségünk folytatta ezt a hagyományt. Németh Anna tanárnő beszámolója az örömteli eseményről:

A fertőző betegség neve: adományozás

Azt nagyon sok pszichológiai vizsgálat megmutatta és bizonyította, hogy az adakozás, az ajándék készítése és átadása az adakozónak nagy örömöt, elégedettséget jelent, ami növeli az önhatékonyságát. Azt még nem olvastam, hogy fertőző jelenségről van szó. Ám ez utóbbi igazságát az elmúlt 4-5 évben látom.
2014-ben egy tanári konferencián vehettem részt, amelyet a budaörsi Illyés Gimnázium szervezett a Kárpát-medencei osztály tanárai számára. Ezen hangzott el egy rövid segítségkérés: Keresztes László erdélyi kollégánk hívta fel a figyelmünket a kárpátaljai megélhetési gondokra. Itt született újra meg az adománygyűjtés gondolata, ami csak folytatása egy 2004-es kezdeményezésnek.
Azóta minden évben tudunk adni valamit, elsősorban pénzt, de karácsonyi ajándékot, könyveket, nyári, őszi nyaralást is.
Az idén a szülői munkaközösségünk folytatta ezt. Lett osztályonkénti felajánlás, évfolyammisén egy pénzgyűjtés, hétfőnként sütivásár az udvaron a 9. évfolyam jóvoltából, utcazene és könyvvásár a majálisunkon. Így szépen lassan összegyűlt félmillió forint.
Ezt, és a felajánlott könyveket egy kis szülői csapat június végén vitte el Csomára.
Csomára, ahol olyan igazgatót, kollégákat ismertünk így meg, akiktől bőven van mit tanulnunk. Igen, példa lehet számunkra a kitartásuk, a küzdelmük, amellyel a kötelességüket teszik egy kárpátaljai pici falu nem jó állapotban levő iskolájáért. Szinte eszközök, tankönyvek nélkül. Olyan minimális fizetésért, ami a családnak csak a rezsire elég. A mi kezdőtanáraink fizetését sem éri el az az összeg.
És hogy miért maradnak? Mert akkor nem lesz, aki a magyar gyerekeket magyarul tanítsa. Meg nevelje, mert nagyon sok szülő külföldön keresi azt a pénzt, amiből a család boldogul.
A tantermeik közül egyetlen egyet tudtak felújítani, így egymás mellett láttunk XXI. századi reformiskolai és XX. század közepe óta fel nem újított tantermet is. A pénzt tehát bőven lesz mire fordítaniuk.
Minket pedig akkora szeretettel fogadtak, hogy Kriszta, Anetta és az én szemem egyszerre lett nagyon nedves, és az út alatt ki nem fogyó mondanivalóink valahogy hirtelen eltűntek. Csendben ültünk egy VIP megterített asztalnál egy nagyon régi ebédlőben, néztünk egymásra, néztük az igazgató úr feleségét, aki csak hozta és hozta az általa készített finomságokat. Pillanatok alatt baráti beszélgetéssé változott az adományátadás.
Mi pedig újból szeretnénk majd érezni mindazt a hatást, amit a lélektan megjósolt az adományozóknak.
A kis csapat (Bencsné dr. Kovács Krisztina az SZMK elnöke, Ádám Anetta az SZMK tagja, Murvai Ervin szülő és sofőr) nevében: Németh Anna

Last modified on Thursday, 05 September 2019 09:00