• Programok
  • Beszámolók
  • Rendezvények
  • Válasszátok a lélek szabadságát – útravaló a végzős diákoknak

Válasszátok a lélek szabadságát – útravaló a végzős diákoknak Featured

A 2019/2020-as tanév szimbólumokkal teli, de rendhagyó ballagás-évzáró-díjátadó-hálaadó szentmiséjén P. Holczinger Ferenc SJ a jezsuita gimnázium igazgatója Isten titokzatosan végtelen irgalmasságáról elmélkedett szentbeszédében, miután a végzett diákok ünnepélyesen átvették (nem is akármilyen) érettségi bizonyítványaikat utolsó osztályfőnöki órájukon. Arra biztatta a végzett diákokat, hogy továbbra is maradjanak nyitottak Isten felé, maradjanak szabadok. (Díjazottak listája). Nem értjük, miért kerültünk ilyen ...

 kiszolgáltatott helyzetbe. Mi értelme a munkának, a vallásos gyakorlatok hűséges végzésének? Miért szenvednek az ártatlanok? Kik vagyunk mi egyáltalán, hogy ilyen kérdéseket tegyünk föl Istennek? Vagy, talán Istent nem is érdekli az egész? Vajon ki melyik kérdést tette fel az elmúlt három hónapban magának? Együtt a bibliai Jóbbal, Jób barátaival, vagy a piactéren őgyelgő szőlőmunkásokkal, ki érezte, hogy valahogy nem igazságos, ami történik? Hiszen, a mi eddigi életünkben soha meg nem tapasztalt, ijesztő járvány közepette, néhány héttel ezelőtt még az sem volt biztos, hogy lesz-e érettségi. P. Holczinger Ferenc SJ a jezsuita gimnázium igazgatója Isten titokzatosan végtelen irgalmasságáról elmélkedett szentbeszédében, miután a végzett diákok ünnepélyesen átvették (nem is akármilyen) érettségi bizonyítványaikat utolsó osztályfőnöki órájukon.

Arra biztatta a végzett diákokat, hogy továbbra is maradjanak nyitottak Isten felé, maradjanak szabadok. A szabadság boldogságot ad, de nem azonos a vak futással. Az anyagi javak birtoklásával, korlátlan kiaknázásával biztosan nem érhető el a boldogság. Az élvezetek hajszolása magányhoz, belső ürességhez vezet. Magányhoz, amely nem feltétlenül egyedüllétet jelent, hanem olyan belső ürességet, amikor az ember nem látja saját értékét.
Az igazgató atya áldást kérő imával bocsátotta útra a végzett diákokat: „Bizakodva kérem Istent, hogy tartson meg benneteket nyitott lelkű embereknek, akiket elér Isten hívása. Kívánom, minél előbb találjon meg benneteket Isten a piactéren, hogy az Ő szőlőjében munkálkodhassatok.
Azok, akik elsőkként válaszolnak Isten meghívására, legyenek türelmesek, irgalmasok a többiekkel szemben. Hiszen a gazda jósága nem függ az emberek elvárásaitól, az üdvösség nem mások kirekesztésével válik teljessé. Legyetek bátrak, horgonyozzatok le Isten irgalmasságában, így társaitok támaszai lehettek majd, mint Jób is, akit a legnagyobb megpróbáltatások közepette arra kért Isten, hogy imádkozzon barátaiért. Kreatív jelenlétetek által legyen az egyház gazdagabb és fenntarthatóbb. Általatok erősödjenek meg közösségeink: az iskola, az egyház és a családok.
Kívánom, hogy kreatív, elkötelezett, építő emberekként tapasztaljátok meg a lelki szabadság örömét.” A SZENTBESZÉD TELJES SZÖVEGE.
Ferenc atya az iskola közössége, a tanári kar és a jezsuita rend nevében megköszönte a szülők bizalmát, akik nyolc illetve négy éven át ránk bízták gyermekeiket.
A rendkívüli Ballagás-évzáró-díjkiosztó-hálaadás-szentmise-ünnepség előtt a 12. évfolyamos osztályok részt vettek utolsó osztályfőnöki órájukon. Termeiket vidám, szeretetteljes kreativitással rendezte be számukra a 11. évfolyam. A ballagási harang és a ballagási énekek dallamára bejárták az iskolát, családtagjaikkal és a meghívott tanári karral együtt hálaadó szentmisén vettek részt, ballagási beszédeikben elköszöntek tőlünk, átadták az iskola zászlaját. A díjazottak száma és a laudációk megmutatták, hogy ezen az évfolyamon is olyan tehetséges, elkötelezett, nagyszerű jellemű diákok nevelkedtek, akikről még sokszor fogunk hallani, és sokszor leszünk büszkék rájuk az élet mindenféle területén.

Az igazgató atya megköszönte Kaffka Margit és Fogarasiné Pusztai Virág áldásos tevékenységét, amelyet sok éven át nagyszülőként és szülőként az iskola céljainak megvalósításáért, a nevelői munka és a közösségi élet erősítéséért végeztek.
A szertartás alatt az égen jótékonyan gomolyogtak a felhők, senki nem szenvedett az ilyenkor szokásos tűző naptól vagy hőségtől. A gumiudvart körülvevő bokrokon lakó rigók illedelmesen elhallgattak a szentmise legszentebb részeinél, és akkor is, amikor operaénekesnek készülő diákunk az Ave Mariát énekelte szentáldozás után. Az ünnep végére felragyogott a nap, leszakadt egy friss nyári zápor, és az iskola felett átívelt a legtökéletesebb szivárvány. Köszönjük Istenünk!

Folyamatosan bővülő Fényképalbum ITT

A szentmise olvasmányai:

Jób könyve 42. fejezet (10-17)
Az Úr hajlott is Jób bűnbánatára, miután ő a barátaiért imádkozott, és mindenből, amije volt Jóbnak, kétannyit adott neki az Úr. És meglátogatta őt minden fivére, minden nővére, és régi ismerősei is, valahányan voltak, vele étkeztek házában, sajnálkoztak fölötte, és megvigasztalták mindazon csapások miatt, amelyeket az Úr rábocsátott, és mindenki adott neki egy-egy juhot és egy arany fülbevalót. Az Úr pedig jobban megáldotta Jóbot azután, mint azelőtt, mert lett neki tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer iga marhája és ezer szamárkancája. És született neki hét fia és három leánya. Az egyiket Jemimának, a másikat Kassziának, a harmadikat pedig Kerenhappuknak hívta. Az egész földön sem lehetett olyan szép leányokat találni, mint amilyenek Jób leányai voltak, és atyjuk örökrészt adott nekik fiútestvéreikkel. Jób pedig ezek után még száznegyven évig élt és látta nemcsak gyermekeit, hanem gyermekeinek a gyermekeit is negyedízig. – Majd meghalt vénségben, napokkal betelten.

 Máté evangéliuma 20. fejezet (1-16)
Mert hasonló a mennyek országa a házigazdához, aki korán reggel kiment munkásokat fogadni a szőlőjébe. Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, elküldte őket a szőlőjébe. Amikor a harmadik óra körül is kiment, látott másokat ott ácsorogni tétlenül a piactéren. Azt mondta nekik: ‘Menjetek ki ti is a szőlőbe, és ami igazságos, megadom majd nektek.’ Azok elmentek. Azután a hatodik és a kilencedik óra körül ismét kiment és ugyanígy tett. Mikor a tizenegyedik óra körül kiment és megint talált ott ácsorgókat, azt mondta nekik: ‘Miért álltok itt egész nap tétlenül?’ Azt felelték neki: ‘Mert senki sem fogadott fel minket.’ Erre azt mondta nekik: ‘Menjetek ki ti is a szőlőbe.’

Amikor beesteledett, a szőlő ura így szólt intézőjéhez: ‘Hívd a munkásokat, és add ki nekik a bérüket, kezdve az utolsóktól az elsőkig.’ Jöttek azok, akik a tizenegyedik óra körül kezdtek, és kaptak egy-egy dénárt. Mikor az elsők sorra kerültek, azt gondolták, hogy többet kapnak, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor megkapták, zúgolódni kezdtek a gazda ellen: ‘Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, és egyformán kezelted őket velünk, akik viseltük a nap terhét és hevét.’ Ő azonban így válaszolt az egyiküknek: ‘Barátom! Nem vagyok hozzád igazságtalan. Nem egy dénárban egyeztél meg velem? Fogd, ami a tiéd, és menj! Én ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked. Vagy nem szabad azt tennem az enyémmel, amit akarok? Rossz szemmel nézed talán, hogy én jó vagyok?’
Így lesznek az utolsókból elsők és az elsőkből utolsók.

 

Last modified on Monday, 22 June 2020 13:55