Az okosok ott voltak...

„...akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre; az ajtó pedig bezárult.” (Mt 25,12)
A halottak napja táján gyakran eszünkbe jut az elmúlás, a végső számonkérés. Erre irányítja a figyelmünket a balga és az okos szüzekről szóló példabeszéd is. Az okos és a balga szüzek között látszólag semmi különbség nincs. Mind a tíz tudta, hogy...

jönni fog a vőlegény, mindenkinek volt lámpása, amit elővehetett, együtt indultak el az útra, majd elfáradva a várakozásban elaludtak. Kivétel nélkül mindenki így járt! A különbség csak a döntő pillanatban derült ki, amikor a balga szüzeknek sürgősen olajra volt szükségük. Az okosak nem voltak irigyek, csak tudták, hogy éppen annyi olajuk van, amennyi az út végéig elegendő, ezért nem osztották meg.

Az üdvösség is épp ilyen: nem átadható, nem örökölhető és nem szétosztható. Mindenkinek személyesen kell megszereznie az Úrtól kérve. Nap mint nap legyünk résen! Készüljünk az Úrral való találkozásra, nehogy zárt ajtó fogadjon!