• Lelkiség
  • Heti gondolat
  • „Még nyelvemen sincs a szó, és te már érted egészen, Uram.” (Zsolt 139,4)

„Még nyelvemen sincs a szó, és te már érted egészen, Uram.” (Zsolt 139,4)

Az ember legősibb igénye, hogy szavakba tudja önteni, ami a lelke legmélyén lakozik. Vannak emberek, akiknek ez úgy „megy”, mint a levegővétel. Ők a költők. Ők képesek arra, hogy

az igazságot, a lényegest, a személyest, az őszintét gyönyörű formába öntsék, úgy, hogy nemcsak a szellemnek, a léleknek, hanem még a fülünknek is kedve teljen benne. Én ezért szeretem, csodálom a költészetet, a költőket. Képesek arra, ami nekem nem sikerül: kimondani a kimondhatatlant.
Ezen a héten ajándékozzuk meg magunkat! Telepedjünk le egy kényelmes fotelbe, és keresgessünk a versek között. Hagyjuk hatni a szavakat, engedjük elvarázsolni magunkat!

Last modified on Thursday, 12 April 2018 09:47