Csend

“Az Úr a csend barátja. A fák, a virágok, a fű csendben nőnek. Nézzetek a csillagokra, a Holdra, a Napra – milyen hangtalanul járják útjukat.” (Teréz anya)

Ha megvizsgálnánk, hogy mi az, ami a XXI. századi ember életéből leginkább hiányzik, a csend bizonyosan közte lenne. Nehéz olyan helyet, helyzetet találni, ahol csendben lehetünk. De mintha a többség nem is vágyna rá, mintha félne a csendtől. Pedig nagy szükségünk lenne arra, hogy igazán el tudjunk mélyülni, szembe merjünk nézni önmagunkkal. Az Isten szelíd hangját is csak a templom csöndjében, egy magányos, nyugodt zugban hallhatjuk meg.
Az előttünk álló adventi időben legyen elég bátorságunk, hogy naponta keressük a helyet és az alkalmat arra, hogy öt- tíz percet csendben legyünk.
„Boldogok, akik lenni is tudnak, nemcsak tenni, mert megcsendül a csöndjük és titkok tudóivá válnak. Leborulók és nem kiborulók többé.” (Gyökössy Endre)

Last modified on Tuesday, 04 December 2018 09:09