• Lelkiség
  • Lelkészségi hírek
  • Legyen bármid, ha Isten nélkül élsz nincs semmid, és legyen bár világi értelemben semmid, ha Istennel élsz, megvan mindened. - Simon Dávid a H1-en

Legyen bármid, ha Isten nélkül élsz nincs semmid, és legyen bár világi értelemben semmid, ha Istennel élsz, megvan mindened. - Simon Dávid a H1-en Featured

„Az ima és a szeretet – csak ez a fontos, ezt mondta...” „Na, nálam teljesen kiverte a biztosítékot.” „Mindenki átszellemülten, csillogó szemmel hallgatta.” „Sok jót mondott, de szerintem a szerelem nem múlik el három év alatt, tudok is ellenpéldát, a saját szüleimet...” „Én nem voltam ott a H1-en, de úgy hallottam, az volt vele a baj, hogy általánosításokat mondott.” „Tetszett, hogy olyan fiatalos.” „Ha ez pap lesz, szerintem én nem járok templomba.” „Több ilyen ember kellene.” „Nekem ne akarja megmondani a tutit!” „Ezt kellene mondani reggeltől estig, alkalmas és alkalmatlan időben...” „Idegesítően gesztikulál...” „Biztatott, hogy gyónjunk, imádkozzunk és éljünk szentségi életet.”
Simon Dávid negyedéves egri szeminarista úgy csapott le az álmos gimnazistákra, mint egy reverendás forgószél, és...

negyvenöt percen keresztül megállás nélkül beszélt a hétfő reggeli áhítaton. Azt mondta, csak Istenben van tartós boldogság, ő már sok másik helyen kereste, de higgyük el, ott nem volt. Négyszáz felső tagozatos diák pedig csak hallgatta a szédítő szóáradatot, ki csillogó szemmel, ki fanyalogva, ki a fülét hegyezve és nyakát nyújtogatva, hogy jobban lásson, de voltak olyanok is, akik elkaptak egy-egy provokatívnak tűnő kijelentést, vállat vontak és a többit már meg sem hallották.
A 36 éves papnövendék saját élettörténetét osztotta meg a diákokkal, de csak az egyetemi éveiig jutott el 45 perc alatt. Ám ennyiből is kiderült, hogy megtérésének lendülete ma is viharosan erős, sőt, mintha egyre erősebb lenne. „Tudom, mi a feladatom, Isten azt kérte tőlem, szerezzek neki lelkeket. Azóta csak mondom, mondom mindenkinek, imádkozzatok, keressétek Istent, ne pazaroljátok az időt hiábavalóságokra. Ugyanakkor azt is tudom, hogy aki most éppen szerelmes, annak valószínűleg hiába mondom, hogy a szerelem nem ad tartós boldogságot, inkább csak átmeneti bódultságot, azt is tudom, hogy aki nem szerelmes, csak éppen keresi az igazit, az sem hiszi el, hogy egy ember nem tudja a másikat tartósan boldoggá tenni.”
A reggeli áhítat után ugyanazzal a lendülettel folytatta a tanáriban.
Hogy kezdődött a hivatásod?
Először az unokanővérem írt egy emailt 23 éves koromban, hogy bár megmagyarázhatatlan, hogy miért, de azt érzi, hogy nekem papnak kell lennem. Na, én egyáltalán nem akartam pap lenni, csak mosolyogtam ezen a felvetésen. Három totálkáros autóbaleset is kellett hozzá, - mindháromból épen kerültem ki. Az elsőnél még csak örültem, a másodiknál gondolkodni kezdtem és kezembe vettem a Bibliát, a harmadik után, 22 évesen, elkezdtem lelki könyveket olvasni. Rengeteget olvastam, és amikor kezembe került Sienai Szent Katalin Dialógusa meg láttam egy filmet Pio atyáról, ezek teljesen felkavartak. Nagyon sokáig viszont csak lappangott bennem a hivatás gondolata, igazán akkor vált hangossá Isten hívása, amikor komolyan elkezdtem imádkozni, 29 éves korom körül.
Az ima fontosságát hangsúlyoztad. Mit jelent ez számodra?
„Annak ellenére, hogy sokáig egyházi iskolába jártam, sajnos nem tanítottak meg a különböző imamódokra. Szereztem két diplomát, szociológiából és politológiából, voltak csinos barátnőim, jó állásom, de nem voltam egyáltalán boldog. Inkább egy hedonista, lelki roncs, tele megkötözöttségekkel... mindenhol kerestem a boldogságot, de sehol sem találtam. Sokat olvastam, aztán végül elkezdtem imádkozni, de persze nem tudtam, hogy kell, csak a rózsafüzért tudtam, azt mondtam. Minden nap elmondtam egy rózsafüzért. Aztán nemrég elszégyelltem magam, hogy csak egyet mondok, azóta napi kettőt imádkozom.”
„A szentségimádásból, a gyónásból és az imából kapok erőt. A szentségimádás olyan, mint valami atomreaktor, teljesen feltölt, az imádságban pedig Isten folyamatosan, apránként formálja a lelkemet. De minden a gyónással kezdődik. Az az igazi nagy lépés Isten felé, a szentségi élet...
Egyeseknek úgy tűnhetett, mintha a szerelem, a karrier, vagy a házasság ellen beszélnék, pedig dehogyis. Semmi baj a szerelemmel, a házassággal, meg azzal, hogy ha valaki jó akar lenni a szakmájában. A szerelem egy csoda, a házasság Isten akarata a legtöbb ember számára, sok örömmel és sok próbatétellel jár és igen, akarjál igazán jó lenni valamilyen hivatásban. Csak azt akartam hangsúlyozni, hogy ha Isten nélkül élsz, hosszú távon mégsem fognak ezek a dolgok tartósan boldoggá tenni. Legyen bármid, ha Isten nélkül élsz, nincs semmid, és legyen bár világi értelemben semmid, ha Istennel élsz, megvan mindened.

Mit tanácsolsz a tizenéveseknek?
A tizenéveseknek... Na, ezt meg kell gondolni. Imádkozzatok napi fél órát, edzzetek, olvassatok, éljetek szentségi életet, egy kicsit dolgozzatok is, igen, végezzétek el a munkátokat (ezt a tanulásra értem), így lesz lelki, szellemi és fizikai növekedés az életetekben. A lustaság ma még nem, de holnap már meglátszik. Haha! ... a lustaság emlegetésével biztos megint kiverem a biztosítékot... (Szelenge Judit)

Last modified on Monday, 11 February 2019 08:50