• Iskolánkról
  • Kapcsolat
  • Fényi Alumni
  • Köszönöm a tanáraimnak, hogy mint diákot, „egészben” láttak – Ft. Salai Szabolcs öregdiákunk iskolánkban

Köszönöm a tanáraimnak, hogy mint diákot, „egészben” láttak – Ft. Salai Szabolcs öregdiákunk iskolánkban

Salai Szabolcs nem is olyan régen még a gumiudvaron szaladgált a többiekkel, most meg szakállasan, hosszú, fekete csuhában ő a vendégünk a hétfő reggeli áhítaton... Na, igen, közben atya lett, meg apa is, mert a görög katolikus papoknak lehet családjuk. Őt szentelték először pappá a jezsus hivatások közül.
Ft. Szabolcs atya diákkorában különösen zenei közreműködéséről volt híres az iskolában, és egy ideig mindenki azt hitte, zongoraművész lesz belőle. Most is lelkesen üdvözli őt a régi szép időkre jól emlékező Velkey Klára tanárnő, akivel felelevenítik közös emlékeiket, a kórust, melyben Szabolcs a 12. osztály végéig énekelt, és a közös produkciókat, vagyis az első Damaszkuszt és Máriát.
A Jezsuban érettségizett 2007-ben, majd...

egy évig marketinget tanult. Ezalatt az év alatt érett be az IGEN, amely egy máriapócsi ifjúsági zarándoklaton kezdődött. „Tizenhat éves koromtól kezdtem komolyan imádkozni a hivatásomért, amely az egész életemet betölti. Az Isten jelenléte mindig ott volt az életemben, és tudtam, hogy bármit választok, Isten százszorosan megáldja.”
A választás nem lehetett könnyű, mert tanulni is szerettél, sportolni is, a Jezsuban kosaraztál, atletizáltál, és ott volta a zene.
8 év képzés után elérkezett a papszentelésem napja 2017. október 7-én a Búza téri Nagyboldogasszonyról elnevezett görögkatolikus Székesegyházban Orosz Atanáz püspök atya kézrátételével.
Hál' Istennek sok helyről, közösen imádkoztak, részt tudtak venni a szertartáson, illetve még Németországból is barátaim, szemináriumi elöljáróim is megtiszteltek jelenlétükkel.
Mesélj a szolgálatodról. Mit csinál egy görögkatolikus pap minden nap?
Sok szempontból nagyon hálás dolog papnak lenni. Egyrészt, mert - remélhetőleg - Istenből cseppeket adhatok át az embereknek, másrészt mert találkozhatok a társadalom minden rétegével, fiatallal, idősebbel egyaránt. A sportpályától kezdve a zenekarokig, és főleg a lelki beszélgetéseken keresztül, nagyon sok élethelyzetben.
Jelenleg a Búza téri Székesegyházban szolgálok, mint káplán, ahol szenteltek, emellett a Fráter György Katolikus Gimnáziumban szervezzük néhányan a lelki programokat, olykor zenével, vagy sporttal egybekötve. Az Ifjúsági Irodába kaptam még kinevezést, ahol, és ami által rendszeresen különböző előadásokat, összejöveteleket szervezünk, mint pl. a "Faggasd a papot” című rendezvény, ahol papok a templom falain kívül, különböző témákban, kötetlenül válaszolnak kérdésekre.
Miskolctapolcán elindítottuk tavaly az Akrofesztet, ahol előadások, koncertek várták a fiatalokat, továbbá különböző területeken munkálkodó keresztény emberek életútjával ismerkedhettek meg, például olimpikonokkal, színészekkel. Reméljük, hagyományt tudunk ebből a rendezvényből teremteni. Emellett szívesen szervezek a fiataloknak zarándoklatokat, busszal, vagy még inkább gyalogosan.
Mit kaptál a gimnáziumi éveid alatt, ami hozzásegített a hivatásod megtalálásához?
Egyrészt nagyon sokat köszönhetek Ádám János atyának. Úgy gondolom, sokan vagyunk ezzel így. Ő, amíg tehette, minden élethelyzetben mellettem állt, meghallgatott, és ha kellett, „helyre is pofozott".
Sok-sok tanárt ki tudnék emelni az évek alatt, akiknek örömmel mondok köszönetet. Akik emberségükkel, pedagógus hivatásukkal, tudásukkal útmutatást adtak, de legfőképp talán azt köszönöm nekik, hogy mint diákot, "egészben" láttak.
A jezsuban megtanultam én magam is, hogy milyen fontos a jó közösség, illetve annak szervezésének szépségei, nehézségei.
Nemsokára megszületik második gyermeketek. Milyen egyszerre papnak és papának is lenni?
Nagyon tudatosan kell beosztanom minden időmet, hogy jusson minőségi idő a családomra. Minden, a kislányommal együtt töltött idő hatalmas öröm számomra. Már ő is szívesen ütögeti a zongora billentyűit. Nem mindig egyszerű összeegyeztetni a papi hivatást és a családban betöltött hivatásunkat. Ezt is tanulni kell, és ahogy említettem, mindenben tudatosnak lenni.
A felsősök H1-én tanulásra és alázatra biztattad a gimnazistákat.
Az igazán tehetséges emberek olyanok, mint egy gömb, amely ha elkezd nőni, azzal egyidejűleg a gömb felülete is növekszik és egyre nagyobb mértékben érintkezik az ismeretlennel. Az igazán „nagy embereket” arról lehet megismerni, hogy tisztában vannak azzal, hogy minél többet tudnak, egyre jobban rájönnek arra, hogy mennyi mindent nem tudnak még, és hogy mennyi tanulnivalójuk van. Útravalóul pedig talán ezt a biztatást adnám a gimnazistáknak és tanáraimnak Szent Pál Római leveléből: "Az Istent szeretőknek minden a javukra válik." Akik az Istenben bíznak, és rá hagyatkoznak, azoknak minden a javukra válik! Ad maiorem Dei gloriam! (Szelenge Judit)

Last modified on Friday, 30 November 2018 09:07