• Pedagógia
  • Jezsuita pedagógia
  • Művészeti oktatás
  • Aki nem volt ott, sajnálhatja – Túl a Maszat-hegy… első előadásán…

Aki nem volt ott, sajnálhatja – Túl a Maszat-hegy… első előadásán…

„Mondhattátok volna, hogy díszelőadás lesz, nem nyilvános főpróba!” – így duzzogott az egyik tanár úr a színészeknek, miután Március 7-én megtelt a Művészetek Háza. A Maszat-hegy a bejárati ajtónál kezdődött, vagy inkább a színpad tágult ki a nézőközönség leghátsó soráig… a közönség együtt élt a színpaddal, a vége felé szinte már túlságosan is, különösen, amikor az egyik osztály szurkolni kezdett.

Volt hullámzás, állva tapsolás, hahotázás – a pelikános vicc különösen nagy sikert aratott, pedig nem is egészen úgy sült el, mint a szövegkönyvben. De azt már megszokhattuk, hogy Herpainé Velkey Klára tanárnő kiválaszt valami szöveget, odaadja a főszereplők mögött álló műhelyeknek, és a gyerekek alakítják a darabot. A műhelyekből kerülnek ki a táncok, a zene, sőt még új poénok is, melyeket Klára néni aztán mesterien a helyükre illeszt. „Miután először elolvastuk Varró Dani szövegkönyvét, automatikusan rímekben kezdtünk beszélni” mondta az egyik résztvevő. A hexameterek és a hatodikosok kapcsolatát tökéletesen illusztrálta, ahogy minden 6. B-s egy emberként „Zsuzsa néni!” - felkiáltással a magyar tanárára nézett, amikor a hexameteres poén elhangzott. A dabolásról pedig rövid felmérés után kiderült, a tanáriban ismerik a mozdulatot, de a jelentésének és a helyesírásának az Interneten kellet utána nézni. „Nagyon állat ez a darab” – mondta egy önmagát megnevezni nem kívánó személy, szintén a tanáriban… Még szerencse, hogy rengeteg előadás vár ránk! Csak nehogy elkapkodják a jegyeket az orrunk elől!

Last modified on Friday, 10 March 2017 13:57