Irodalmi pályázat győztesek - Prekop Dorottya és Berecz Annamária

Prekop Dorottya 8.a és Berecz Annamária 5.b osztályos tanulóink írói tehetségükkel leptek meg bennünket, amikor első helyezést értek el a „MACSKAKÖRÖM” c. mese-, novellaíró és rajz pályázaton, melyet az idén 25 éves Fráter György Katolikus Gimnázium és Kollégium hirdetett meg. A gimnázium hagyományos „Így írunk mi…” pályázata idén a „HIT, HŰSÉG, HIVATÁS” jelmondathoz kapcsolódott.
Prekop Dorottya Örök barátok? és Berecz Annamária A vasaló című novelláját az alábbi linkekre kattintva elolvashatjuk.


Dorottya nyolcadikos korában kezdett el írni, legalábbis ezt mondja, de aztán kiderül, hogy „Régebben naplót írtam, de aztán meguntam, és abbahagyom. Jó kiírni magamból a dolgokat, azért írtam ezt a novellát. De nem valódi eseményről szól, csak úgy kitaláltam. Szeretek olvasni, elsősorban sci-fit és fantasyt. Mindegy, hogy magyarul, vagy angolul van, mindkettőt tudom élvezni. ” Dorottya kedvenc tárgya az angol, szereti a zenét, az úszást, néptáncot. „Most egy könyvet írok, és kitalált történeteket. Olvasni is szeretek, szintén fantáziadús történeteket, mint például az Éhezők viadala. Jó olvasni, és látni, hogy ahhoz képest milyen jó a mi világunk.” Dorottya szerint írói képességét inkább anyukájától örökölhette. Nagyon hálás irodalom tanárának, Löveiné Árva Melindának, „én már majdnem feladtam az írást, mert úgy éreztem, nem sikerült, de Melinda néni biztatott, hogy dolgozzak rajta.”

Annamária már az oviban tudott olvasni. „Igyekeztem mindent elolvasni, kis papír cetliket, amiket az óvó néni adott, amire az ovis társunk neve volt felírva, meg térképeket szerettem böngészni.” Első versét 2. osztályos korában írta, azóta rendszeresen írogat. Meséket, verseket, novellákat ír, elsősorban saját magának, illetve időnként ajándékba is. Mikor a témákat meséli, a történetei inkább komoly novelláknak tűnnek, mint mesének, - ezzel Annamária is egyetért. „Eszter barátnőmnek írtam legutóbb egy szülinapi verset.” Eszter lelkesen helyesel, „Igen, még megvan, nagyon vicces,” mire Annamária őszintén meglepődik. „Tényleg? Anya azt mondta, elég jó, azért mertem odaadni. Anyának is írtam egy könyvet a születésnapjára, nem túl hosszú, egy hercegnőről szól. Sokat írok, de gyakran csak elkezdem, nem fejezem be. Állítólag a nagymamámtól örökölhettem az írás készséget, ő bíró, és nagyon tud fogalmazni. Anyukámtól meg a rajzolást, mert rajzolni is szeretek.” Osztálytársai lelkesen bólogatnak: „nagyon szépen rajzol ám!” – mondják, akik már látták például a szobájában lévő portrét, melyet édesapjáról készített. Annamária sokat is olvas: „Anyukám rám bízza, hogy válasszak könyvet magamnak, én megnézem a hátlapot, és ha tetszik, megveszi nekem.” Annamária kedvenc tantárgya a testnevelés, főleg a szertorna, de mindent szeret, és eddig mindig kitűnő tanuló volt. Tervei között szerepel egy könyv, melyet majd ki is adnak, és hogy nagyon jó tornásszá váljon.
Eddig még soha nem küldte be egyik írását sem pályázatra, ez volt az első próbálkozása. Tanára, Hutka Józsefné Andrea elmesélte, hogyan fedezte fel a tehetséges írót „Annamária anyukája említette, hogy kislánya szokott írogatni. Ezt az írást kifejezetten erre a pályázatra írta. Nagyon elégedett vagyok azzal, ahogy megformálta a történetet.”
A novellák az alábbi linkre kattintva letölthetők

Last modified on Tuesday, 21 February 2017 17:00