Szlifka Anna lett 2017-ben Miskolc város ifjú szónoka, Guba Dávid 3. helyezett

A december 15-én megrendezett rangos versenyen első helyezést ért el Szlifka Anna 11.c – felkészítője: Löveiné Árva Melinda; 3. helyezett lett Guba Dávid 11.a – felkészítője: Hutka Józsefné. A tételmondat Széchényi István idézete: ,,Isten embernek soha nem segít közvetlen, de mindig csak közvetve esze, tudománya, szorgalma által." Szerencsére a városháza dísztermében nem az volt a lényeg, hogy valaki a tételmondattal egyetért-e vagy sem, hanem, hogy kinek sikerül logikusan felépített beszédével, személyes karizmájával és mesteri szónoki fogásokkal a közönséget mindenki mentális útakadályain áthaladva elvezetni saját gondolatainak megértéséhez. Annának és Dávidnak ez szemlátomást jól sikerült. A velük készült interjú alább következik:

 


Hogyan készültél a versenyre?
Anna: Először megírtuk magunk a szövegét, majd Melinda nénivel együtt kijavítottuk a nyelvhelyességi hibákat. Aztán elkezdtük megtanulni és előadni. A verseny hetében bementünk néhány osztályba, és előadtuk a beszédet. A diákok elmondták, mi tetszett nekik, mi nem. A rögtönzésre pedig folyamatosan készültünk, két héten keresztül. Minden nap kaptunk egy-két témát, azt otthon (vagyis a koliban) 20 perc alatt meg kellett írni, aztán másnap a tanárnőnek előadni.

Mit tanultál ebből a tapasztalatból?
Dávid: Én rengeteget tanultam belőle. Először is a versenyről, technikákat, szabályrendszert, hogy mit értékelnek és mit nem. De ami még fontosabb, megtanultam, hogy én miben vagyok jó, mi az, amit élvezek, ami igazán én vagyok. Könnyebb lett kiállni nagyközönség elé, magabiztosabb lettem sok területen. Sok önbizalmat adott, hogy igenis van, amiben jó vagyok.
Anna: Én megtanultam nem túlbonyolítani a dolgokat. Könnyebben és pontosabban megfogalmazni, amit gondolok. Az első helyezés hatalmas elismerés számomra, és ahogy Dávid mondta, most már tudom, hogy ebben jó vagyok.

Ez az új önbizalom jól jött most, a pályaválasztási hajrá előtt. Mi leszel, ha nagy leszel?
Dávid: Még nem tudom, mi leszek, pszichológiát szeretnék tanulni, de nem akarok feltétlenül pszichológus lenni, csak mindenképp emberekkel akarok foglalkozni.
Anna: Én sem tudom pontosan, mi szeretnék lenni, de az biztos, hogy törivel és idegen nyelvekkel szeretnék tovább tanulni. Szóba jöhet a jogi vagy akár a tanári pálya is.

Kinek miért vagytok hálásak?
Dávid: Hutka Andi tanárnőnek azért, hogy vállalta a felkészítést, pedig még soha nem csinált ilyet és nem tudta mi lesz egy szónokversenyen.
Anna: Melinda néninek, hogy annyit foglalkozott velünk, és osztálytársamnak, Papp Glóriának, akivel egymást segítettük a felkészülés közben.
Dávid: Hajas T. Boldizsárnak, az előző év győztesének, amiért folyamatosan ösztönzött, és nem hagyta, hogy lankadjon a lelkesedésem. Én is nagyon hálás vagyok Papp Glórianak, ő segített megtanulni rögtönözni.
Anna: Melinda néni tényleg sok időt áldozott a felkészítésünkre, és köszönöm neki, hogy két hétig minden nap összeültünk 1-2 órára. Nagyon jó hangulatú volt a gyakorlással eltöltött idő.
Bratu Csenge, Miczán Panna, Puskás Viktória kolis szobatársaimnak, akik egyben a legjobb barátnőim is, mert nekik is felmondtam sokszor a beszédet és a rögtönzéseket is, és engem ők buzdítottak igazán.

Mit tanácsolsz a jövő ifjú szónokjelöltjeinek?
Anna: Azt, hogy az előre megírt beszédet saját maguk írják meg, mert így megtanulják mondatokba foglalni a gondolataikat, és így könnyebb lesz jó rögtönzést írni. Nyilván semmi probléma, ha segítséget kérnek valakitől, de a sajátjuk legyen a szöveg. Tükrözze a saját személyiségét, mert úgy előadni is könnyebb. És, hogy semmi ok az izgulásra, mert olyan emberek ülnek a zsűriben, akiket érdekel az, amit mond. Ja, és hogy érdemes megtanulni kívülről a szöveget, sokkal könnyebb előadni, ha nem azon kell gondolkodni, hogy mi következik.
Dávid: Azt, hogy a zsűri meg a közönség nem ellenség es hogy ne féljenek hanem készüljenek.

Last modified on Thursday, 11 January 2018 11:25