• Pedagógia
  • Tehetséggondozás
  • Tehetségeink
  • Akárhányszor mondtam el nekik, mindig megijedtek!

Akárhányszor mondtam el nekik, mindig megijedtek!

Senki sem lepődött meg, amikor Vass Virág Fruzsina 9. c osztályos tanulónk április 11-én megnyerte a József Attila szavalóversenyt. Hármat ugrottam hátrafelé a gumiudvaron, amikor az interjú elején mélyen a szemembe nézett, és rám kiabált: „Meghalt? Hát akkor mért ölik naponta ..."  Az idei...

József Attila szavalóversenyen a kötelező az Ady emlékezete volt, és még egy olyan verset kellett választani, amit egyik költő írt a másikról.
VVF.: Az osztálytársaim is mindig megijedtek, pedig sokszor elmondtam nekik. Láttam az arcukon, még az utolsó főpróbán is megdöbbentek, pedig addigra már tudták, hogy kiabálni fogok. Utána jót nevettünk. Vályné Gál Csilla tanárnővel többet is néztünk, végül Juhász Gyula Tóth Árpád sírjánál című versére esett a választásunk.
SzJ.: Miért szeretsz szavalni?
VVF.: Nagyszüleim szokták mondani, hogy meg kell becsülni, hogy szeretek verset mondani. A mai világban ez kissé archaikusnak tűnik, tudom, de én nagyon át tudom érezni a verseket. Féltem is ettől a két verstől, annyira tragikusak, nem éreztem egészen magaménak. Csilla néni sokat segített ebben, mesélt nekem ezekről a kötőkről, hogy újat alkottak, és a költőtársak mennyit piszkálták őket... Én is kaptam valami pluszt ezektől a versektől. Ha majd én is valami újat alkotok – remélem, lesz ilyen – akkor majd lehet, hogy engem is bántani fognak, de nem baj.
SzJ.: Tudod már, hogy mik a terveid?
VVF.: Elég jó tanuló vagyok, és a szüleim szerint túl komoly is. A szüleim rengeteget segítenek, mi minden este együtt vacsorázunk, - tudom, hogy ez sok családban nincs így - és beszélgetünk, és ez nagyon sokat jelent nekem. Szívesen lennék talán orvos, vagy pszichológus. A lényeg, hogy segíteni akarok másokon. Most is abban találom meg a boldogságot, ha segíthetek másoknak, ennyit már felismertem.
SzJ.: Miért jöttél a Jezsuba?
VVF.: Hetedikes koromban voltam itt nyílt napon, és éppen a gumiudvaron sétálgattam. Velkey Balázs igazgató helyettes bácsi odajött, megkérdezte tőlem tudom-e már, hogy hova fogok menni. Mondtam, még nem. Erre azt válaszolta: „Na, akkor mostmár tudod.” Ez valahogy megérintett, és évekig bennem maradt, meg aztán hallottam a Jezsu jó közösségéről az ismerőseimtől is. Egyébként már azon a nyílt napon látszódott, ahogy összedolgoztak a tanárok és diákok, nagyon kedves volt mindenki, és olyan simán ment minden.
SzJ.: Mesélj a hitedről.
VVF.: Hejőcsabán járunk templomba, meg a Mindszentibe is. De a hitem akkor erősödött meg nagyon, amikor a nagyikám beteg lett. Tavaly megműtötték agydaganattal, és akkor, azóta valahogy sokat ért a hitem. Nagyikámat megtartotta a jó Isten...
SzJ.: Olyan vidám, derűs embernek látszol. Kinek miért vagy hálás az életedben?
VVF.: Tényleg nem vagyok ilyen, mint ezek a versek, én inkább a szerelmes verseket szeretem, a szelídebb témák közelebb állnak hozzám. 2018-ban a Tompa Mihály szavalóversenyen 3. lettem. De Csilla néni rengeteget segített, először is rávilágított a versek lényegére, ezek ugyanis nem egészen az én életkoromnak megfelelő versek... Nélküle egyáltalán nem ment volna, és segített a drámai előadásmódban is, hogy hol kell halkabban, hol hangosabban mondani. Hálás vagyok az osztálynak is, 7 (!) alkalommal hallgatták meg az előadásomat, a fél osztály már kívülről tudta... Megnevettettek, vicces fejeket vágtak, megtapsoltak, fütyültek, kiabáltak: „Úgyis megnyered! Tuti első leszel!” Nagyon jól esett a biztatás. (Szelenge Judit)

Last modified on Thursday, 09 May 2019 10:54