• Programok
  • Beszámolók
  • Rendezvények
  • ISTEN OTT TALÁLKOZIK VELED, AHOL ÉPPEN VAGY - JEZSU A NEK-EN

ISTEN OTT TALÁLKOZIK VELED, AHOL ÉPPEN VAGY - JEZSU A NEK-EN

Budapestre nem zarándokolni szoktunk járni, és főleg nem 350 diákkal. A kongresszusra regisztrált egyik legnépesebb csoportként 25 tanár és két jezsuita kíséretével 11 felsős JEZSU-s gimnáziumi osztály vett részt a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus utolsó három napjának programjain. A diákok meghallgatták Áder János tanúságtételét, részt vettek a Hungexpo záró szentmiséjén, az Ákos koncerten és a Forráspont szentségimádáson a Papp László Sportarénában. Ott voltunk a margitszigeti családi napon, a Kossuth téri szentmisén és fáklyás körmeneten, majd vasárnap a pápai szentmisén. A mindössze három napos, de rendkívül változatos program számos alkalmat adott a diákoknak arra, hogy találkozzanak Istennel, az Oltáriszentségben jelenlévő Krisztussal, az egyetemes egyházzal, egymással, sőt, önmagukkal is. Részletek a résztvevők - jezsuiták, diákok, tanárok és öregdiákok relexióiból:

Otthon voltunk
A főváros idegen környezet, nagyobb a tömeg, a zaj, és sokkal több impulzus éri az embert, mint Miskolcon, mégsem nem érezte magát senki elveszettnek: “Akármerre néztünk JEZSU-s arcok fogadtak, már a beléptetéskor is; a Hungexpon a kapuknál két iskolatársaktól kértünk eligazítást. Mindenhol ott voltak az önkénteseink, kb. negyvenen, plusz 10 cserkészünk, és szolgáltak öregdiákok is.”

Közösségi élménytől a Legszentebbel való találkozásig
A tizenévesek vallásosságának mélysége életkorukból, körülményeikből, családi hátterükből és személyes fejlődésükből adódóan igen széles skálán helyezkedik el. Az egészen érett, mélyen megélt és cselekedetekre váltott hit teljessége is jelen van diákjaink körében, de gyakori az úton levés, a fejlődés, a keresés, próbálkozás, sőt, a keresés előtti lelkiállapot is.
A közösségi élmény, a felszabadult öröm, tánc, mozgás, pogózás - bár nem szigorúan vett vallásos megtapasztalás, többeknek sokat jelentett: “Az Ákos koncert, na, az csúcs volt!” Volt, akit az érintett meg a legjobban, amikor a szentmisén a Miatyánk alatt kezek nyúltak felé, és végül “az egész osztály fogta egymás kezét, úgy, mint a Covid járvány előtt.”
Másoknak az osztálytársakkal együtt lenni volt jó: “Nekem nagyon jó élmény volt, hogy végre együtt lehetett az osztály. A járvány miatt egy egész tanéven keresztül szinte nem találkoztunk, kimaradt a Csíksomlyói zarándoklat is, de ez a három nap most sokat pótolt.”
“Van olyan osztálytársam, akivel nincs egyetlen közös tanórám sem, és az idén még nem is beszélgettünk. Most a szálláson meg a sorbanállások közben végre erre is sor került.”
Voltak, akik átérezték a közösséget a többi zarándokkal:
“Jó volt a Kossuth téren az utcán ülni-állni, és a misén együtt részt venni. Rengeteg ember volt körülöttünk, nemcsak JEZSU-sok, és mindenki imádkozott meg énekelt.”
Sok gyermeknek az jelentett a legtöbbet, hogy láthatta a Szentatyát:
“Menő volt, mikor elment előttünk a papamobil, és azt kiabáltuk, JEZSUITA! JEZSUITA! Nem is képzeltük, hogy ilyen közel leszünk.”
Az is megerősítő élmény, hogy sokan felfigyeltek az egyen pólót viselő tizenévesekre, és barátságosan viszonyultak a vidéki gimnazistákhoz: “A pápai misén egyen pólóban voltunk, egymástól kérdezték az emberek, hogy kik ezek...”
“Egy idős hölgy, amikor meglátott minket, odaszólt a lányának, hogy itt a jezsuita gimnázium, nézd már meg a telefonodon, kik azok a jezsuiták... Nem akartam mondani neki, hogy a mi iskolánk a jezsuitáké, és pápa is jezsuita...”
“A fotósok egyre-másra megálltak közöttünk, és a hátunkon a JEZSUITA feliratot fotózták hosszú percekig...”

Ökumené az Eucharisztia körül
Minden eseményen az Eucharisztia volt a fókusz, de a nem katolikus vallásúak is otthon érezték magukat.
“Én református vagyok, de persze a közös iskolai miséken hozzászoktam a katolikus szertartásokhoz. Ez az egész nagyon szép volt.”
Az Ákos koncerten és a Forrásponton a sportaréna küzdőterén sok JEZSU-s diák és tanár együtt énekelt, táncolt és csápolt, majd csendesedett el és borult térdre az Oltáriszentség előtt. Ez a pillanat számos diák szerint felemelő élmény volt.
“Engem az érintett meg a legjobban, hogy az örömteli tombolásból milyen simán történt az átmenet a szent áhítatba, és a szentségimádáson egyszerre térdre borult mindenki. Mi nem szoktunk térdelni imádkozás közben, de itt én is letérdeltem.”
Egy evangélikus vallású tanárnő elmondta, számára megerősítő élmény volt az egész kongresszus ökumenizmusa, és ahogy azt a pápa is üdvözölte, ahogy a kereszténységre mint egysegre tekintett.
Sok diákot megfogott a pápa csodálatos, szívhez szóló szentbeszéde. Számos diákot lehetett megfigyelni, akik figyelmesen hallgatták, sokan megosztott fülesekkel.
“A pápa üzenete megerősített engem, amikor azt mondta: a hit cselekedetek nélkül halott. Tényleg...”
“Református vagyok, hozzám a Mária-napi szentmise ugye nem annyira van közel, de ugyanakkor mint magyar, teljesen átérzem, hogy Magyarország Mária országa. Ebbe a kis ellentmondásba csak most gondoltam bele...”

Megváltoztam...
Vannak köztünk mélyen vallásos diákok és tanárok, akiknek a vallásos gyakorlatában az Oltáriszentség tisztelete kiemelkedő helyet foglal el, de olyanokkal is találkozunk, akik még csak inkább ízlelgetik a szentségimádást, mint imádságos formát. “Én már évek óta becsöppenek szentségimádásokra, csak úgy véletlenül, még nyaraláskor is, amikor pedig turistáskodunk. Érzem, hogy vonzódom az Oltáriszentséghez, és ez az egész Kongresszus erről szólt.”
Egy fiú bevallotta, hogy eddig még soha nem élte át még ilyen mélyen a szentségimádást, mint a Forrásponton. “A szentségimádás hidegrázósan jó volt, minden ének után azt gondoltam, jaj, ne ez legyen az utolsó, ugye, még nem az utolsó.... Nem akartam, hogy vége legyen.”
Egy tanár úr elmondta: “Nem túlzás, de ez volt életem legnagyobb vallásos élménye.”
“A pápai mise alatt többször is fel kellett tennem a napszemüvegemet, mert könnybe lábadt a szemem...”

Utóhatás
Hétfőn reggel a felsősök beszámoltak a NEK zarándoklatról a hétkezdő áhítaton az itthon maradt, alsóbb évfolyamos diákok előtt. Utána a szünetben két hatodikos, 12 éves fiú az udvaron azt próbálta kiszámolni, milyen műveleteket kellett volna elvégezni az életkorukkal, hogy elmehessenek a NEK-re. “Kár, hogy nem lehettünk ott, csak TV-ben tudtuk nézni. De ha összeadtuk volna kettőnk életkorát, az 24, aztán elosztjuk hárommal az 8, majd megszorozzuk 2-vel, az 16... na, akkor pont tizedikesek lennénk, akkor elmehettünk volna.” (Szelenge Judit)

Ez a gazdagító tapasztalat, csodálatos élmény és megérintettség nem valósulhatott volna meg azok nélkül, akik azt a nagyszabású zarándoklatot megtervezték, előkészítették, megszervezték és rengeteg módon segítették.

Hálásak vagyunk

  • a NEK szervezőinek a gondoskodásért,
  • a budapesti lakosoknak és a tömegközlekedésben dolgozóknak türelmükért,
  • szállásadóinknak, a Szent Margit és Szent Angéla Gimnáiumoknak és dolgozóiknak a nagylelkű befogadásért,
  • a Loyola Cafénak az étkeztetésért,
  • a MÁV-nak és a szülőknek, tanároknak a szállításért,
  • a szervező tanároknak sok hónapos, idegfeszítő munkájukért, és
  • diákjainknak, hogy az iskola szellemiségéhez méltóan vettek részt a zarándoklaton.

 

Last modified on Sunday, 19 September 2021 14:46