• Programok
  • Beszámolók
  • Rendezvények
  • A grandiózusság, és a szépség megérinti a lelket - A JEZSU a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson 2.

A grandiózusság, és a szépség megérinti a lelket - A JEZSU a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson 2.

A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson mintegy 350 felső tagozatos jezsuitás diák vett részt. Közülük a többség semmiért nem cserélné el az életre szóló lelki és közösségi élményt, és azt, hogy részesei lehettek ennek a történelmi jelentőségű eseménynek. Kajtor Domonkos SJ fiatal jezsuita, hittan tanár bizakodik, hogy a nagyszabású zarándoklat jó gyümölcsöt fog teremni sok diák lelkében. A Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium ...

pedagógiai és lelkiségi programjának legfontosabb alapelve a cura personalis, vagyis személyes törődés. A program a diákok életkorának és lelki-szellemi fejlődésének, illetve az egyes diákok saját aktuális érettségének és állapotának figyelembe vételével úgy van felépítve, hogy mindenkit segítsen tovább fejlődni éppen arról a pontról, ahol éppen van mind lelkileg, mind vallási életében, mind intellektuálisan, érzelmileg illetve fizikailag. A JEZSU Szent Ignác pedagógiáját követve arra törekszik, hogy segítsen a diákoknak megtalálni Istent mindenben.
Ezt a törekvést a NEK programjai hihetetlen gazdagon és sokféle stílusban segítették elő. 

Szépség
Őrsy László SJ, 100 éves jezsuita atya szokta mondani, hogy ‘Ha valaki szépen csinálja a liturgiát, az megérinti a lelket. Ezzel Doma bá', a gimnáziumban szolgáló 28 éves jezsuita és a JEZSU-s pedagógusok is egyetértenek. A szépség csodálatos erővel hat az emberi lélekre, ezért az iskolában hangsúlyos szerepet kap a művészeti nevelés. Az iskolai lelkészség nagy hangsúlyt fektet a lelkiségre, a spiritualitásra; és az Isten iránti érzékenységre. Fontos, hogy a diákok válaszolni is tudjanak Istennek, és ehhez különösen nagy szükség van az érzelmi intelligencia fejlesztésére. Ez a lelkiségi paradigma módszeresen be van építve a gimnázium pedagógiai és lelki nevelési programjába.”

A jezsuita szerzetes elmondta “A NEK-en elhangzó zenei élmények és a liturgia szépsége, a latin mise, annyira magával ragadóan szép volt, olyan mélységben érintett meg engem, és remélhetőleg sok diákot is, ami valahol mélyebben helyezkedik el, közelebb a szívhez. A szimbólumok, gyertyák, fáklyák, a hangok és illatok erőteljesen és - ezt mi tanárok is pontosan tudjuk - nem a megszokott, kognitív szinten hatnak ránk, amivel a suli mindennapjaiban folyamatosan találkoznak a diákok.”

Egyetemesség
“A tanárok és jezsuiták tudják, és a diákok is érzik, hogy a JEZSU egy biztonságos, védelmező burok, ahol az emberek kedvesek, jók, Jézust követik, vagy legalábbis a keresztényi értékrend szerint próbálnak élni és egymással viselkedni. Ahol arra törekszünk, hogy a szeretet parancsa a mindennapi viselkedés normája legyen. Elméletben tudjuk, hogy a kereszténység a legnagyobb világvallás, de most talán hús-vér tapasztalatot is szerezhettünk róla.”
A jezsuita szerzetes szerint ha nem is mindenkinek volt kifejezetten úgynevezett egyház-élménye, “univerzális közösségi élményt sok diák számára jelentett a kongresszus: “A NEK-en saját bőrükön is megtapasztalhatták diákjaink, hogy kilépve a védelmező környezetből, létezik egy sokkal nagyobb közösség, amely ugyanezeket az értékeket vallja, amelyeket mi a JEZSU-ban.”

A diákok vallomásai is alátámasztják ezt. Bár a szekularizálódás a JEZSU-s gyerekek körében is érezhető, talán nem olyan nagy mértékben, mint a JEZSU-n kívül, az esemény katolicitása és lelki hatása igen mély benyomást tett a diákokra, akik utólagos reflexióikban igyekeztek szavakba önteni, mi érintette meg őket leginkább.

“Én a körmenetet élveztem a legjobban. Olyan sokan voltunk, és mindenki énekelt, mindenki kedves volt mindenkihez. Gyönyörű élmény volt.”
“Meglepődtem, hogy mennyien vagyunk mindenhol, és milyen jó a hangulat. Kisgyerekes családok, szépen kiöltözött öregek is jókedvűen bírták a hosszú gyaloglást, a sorbanállásokat, az ácsorgást a napon.”
“Nagyon sokan népviseletben jöttek, láttam embereket Erdélyből, Szatmárból. Itt is éreztem a magyarság összetartozását.”
“Hihetetlen élmény volt a körmenet, a misék, a kórusok. Én akkor érzem magam legközelebb Istenhez, amikor énekelek.”
“Azt mondják, más vallások nőnek, a kereszténység meg nem, de amikor az a hatalmas tömeg együtt énekelt és mozgott a körmeneten, a szentségimádáson, meg a miséken, bizakodással töltött el engem.”

A JEZSU-s szervezők nem bánták meg, hogy belevágtak ebbe a nagyszabású zarándoklatba: “Végig az volt az érzésem, hogy otthon vagyunk, jó helyen vagyunk, itt a helyünk.”
“Az Eucharisztiában jelen lévő Krisztus volt az egész rendezvény központjában. Katolikus esemény volt, annak teljes értelmében, és hatalmas méretekben meg lehetett tapasztalni, hogy él az egyház.”
“Nyilván a 350 gyerek és 25 pedagógus nem egyformán élte át a Kongresszust. Másképp volt jelen az, aki egyáltalán nem vallásos, másképp a protestáns, és a katolikus, de még a görögkatolikusok számára is mást jelenthet egy római rítusú szentmisén vagy szentségimádáson részt venni. Más-más szinten voltak jelen a gyerekek attól függően, hogy éppen milyen dinamika és hangulat volt a szűkebb csoportban, az osztály közösségben, amikor éppen egy-egy eseményen részt vettek.”

A NEK zarándoklat fő szervezője, Dr. Demjén Péterné Rivasz-Tóth Kinga lelkiségi igazgatóhelyettes szerint megérte a több hónapos szervezési munka és logisztikai erőfeszítés: “Úgy gondolom, mi, nevelők csak annyit tudunk tenni, hogy odavezetjük diákjainkat a forráshoz, és bízunk a Szentlélekben, hogy megérinti őket. Örülök, hogy diákjaink számára megteremtettük a lehetőséget, hogy az Eucharisztia elé zarándokoljanak egy ilyen történelmi jelentőségű eseményen is... ”
(Szelenge Judit)