• Programok
  • Beszámolók
  • Rendezvények
  • A szolgálat mint lelki élmény - JEZSU-s önkéntesek és cserkészek a NEK-en

A szolgálat mint lelki élmény - JEZSU-s önkéntesek és cserkészek a NEK-en

Tizenegy felső tagozatos osztály, azaz 350 diák zarándokolt el a NEK-re Miskolcról, a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégiumból. A becslések szerinti félmilliós zarándok áradatot 2500 önkéntes segítette egy héten át. Közöttük mintegy negyven JEZSU-s önkéntes és 10 cserkész szolgált a NEK különböző ...

színhelyein. Ők nem tudtak az osztály közösséggel együtt mozogni, és számos programra egyáltalán nem is jutottak el, hiszen a szolgálati helyükön kellett tartózkodniuk.

A szolgálat, bár fárasztó volt és gyakran óriási felelősséggel járt, életre szóló lelki élményt is jelentett diákjainknak.

“Hétfőtől Péntekig a Hungexpon voltam. Reggel fél 5-kor keltem minden nap, fél 7-kor kezdődött a szolgálat. Hát.., nagyon sokat dolgoztam. Egész nap álltam, egyedül csak étkezésnél ültem le. Viszont a szolgálat nem korlátozott abban, hogy szabadon mozogjak a Hungexpon. Bárhova mehettem, bármilyen rendezvényre beülhettem. Délután 2-kor végeztem, utána hazamentem, bepótoltam mindent, amit a suliban vettünk aznap. Utána vacsoráztam és aludtam. Este 8-kor feküdtem le legtöbbször.”

A cserkészek napirendje még ennél is feszítettebb volt: “Mi 4:30-kor keltünk, utána zsolozsma, majd szolgálat. Utána este akkor is volt zsolozsma, és csoportos megbeszélés, ha éjfélkor értünk vissza a szállásunkra.”

A diákokra háruló kivételes felelősség egyrészt megteremtette a növekedés lehetőségét:
“Hatalmas élmény volt számunkra, hogy “nagy emberek” közelében lehettünk, testközelben. Az összes püspök, előadó, akiknek, ha kérésük volt, segítettünk; kávét főztünk nekik, stb.12-én a Protokoll csapatban a VIP vendégeket kísértük a saját bejáratukból a helyükre. Találkoztunk, beszélgettünk, kezet fogott velünk a miniszterelnök és a miniszterek, a polgármesterek, híres előadóművészek, sőt, még a Habsburg család tagjai is. Itt nagyon szigorú előírások voltak, átkutattak minket, ki kellett öltöznünk (öltöny, fehér ing, nyakkendő, lakkcipő...). A Szentatyával is találkoztunk fél 9-kor, amikor megérkezett a Szépművészeti Múzeum elé. Életre szóló élmény volt az egész ott töltött időnk.”
“Számomra két dolog jelentett sokat: Jó volt együtt, a cserkész barátaimmal lenni, felemelő érzés volt, hogy ennek a hatalmas rendezvénynek a sima lebonyolításában számít a szolgálatunk.”

Az áldozatokkal járó önkéntes szolgálatot megédesítette az emberek hálája.
“Az egesz Kongresszus megérintett. A gyönyörűszép énekek, a programok, és az, hogy önkéntes voltam. Sok ember a háláját fejezte ki felém. A legeslegjobb élményem az volt, amikor vasárnap sétáltam az utcán, távol a Hősök terétől, és egy öreg bácsi meglátott az önkéntes pólómban. Megszólított és ezt mondta: ‘Köszönjük a szolgálatukat és áldott napot’ Ez nagyon jól esett.”

“Feltöltött, hogy igazi segítséget tudtam nyújtani embereknek, éreztem hogy tényleg hálásak a résztvevők és a szervezők is. Rengetegen odajöttek, csak azért hogy elmondják köszönik a munkánkat és milyen nagy segítség ez. Egyszer egy ismeretlen pap is odalépett hozzánk és egyszerűen csak megáldott.”

“Nagy élmény vizet osztani napon álló szomjazóknak, jegyet kiállítani órák óta várakozóknak. Ingyen csináltuk, nem vártunk semmit cserébe. Ez egy igazán felszabadító érzés. Mindenki mindent jókedvvel, szívből csinált. Ez az önzetlen szeretet nagyon összehozta a közösséget is, sok jó emberrel találkoztam, barátkoztam össze.”
(Szelenge Judit)