• Programok
  • Beszámolók
  • Rendezvények
  • Ismerkedés Székelyfölddel 2021 nyarán a karantén után 10.a

Ismerkedés Székelyfölddel 2021 nyarán a karantén után 10.a

Egy jó nyári élményt sosem késő felidézni. Dudra Zsófia beszámolója az (akkor még 10.A, ma már 11.A osztály) erdélyi utazásáról.


A pandémia legutálatosabb tulajdonsága, hogy folyton képes újabb és újabb dolgokat megvonni tőlünk, legtöbbször ráadásul olyanokat, amelyeket addig teljes természetességgel kezeltünk. Év végén sok mással együtt az osztálykirándulás is meghiúsulni látszott, de aztán alig pár napos szervezés után olyan különleges és emlékezetes látogatást tettünk az erdélyi Sepsiszentgyörgybe, ami után mi, résztvevők - kivételesen egybehangzó véleményre jutva – mindannyian úgy éreztük, hogy igazán rendkívüli élményben volt részünk.
Muszáj megjegyeznem, hogy ez a túra tényleg nem olyan volt, mint az eddigiek, legfőképp azért, mert fakultatív volt. Viszonylag kevesen voltunk, jó páran kimaradtak a mókából (amit utólag sokan bántak), viszont a légkör így nagyon bensőséges volt. De szerencsére az otthonmaradottak fájó hiányát pótolták az ottani önkéntes diákok, akik vállalták, hogy körbevezetnek minket, és velünk tartanak a programokon, sőt még esténként a szabadidejüket is ránk áldozzák. Együtt jártuk be Erdély csodáit, csakúgy mint a Kárpátok erdeit, a népművészeti múzeumot vagy a törcsvári kastélyt, ami (mint kiderült helytelenül) Dracula gróf rezidenciájaként ismert. A képen a történelmi Magyarország ezeréves határán állunk, ahová évek óta több ezer magyar zarándokol el évente az összetartozás jegyében. Mindezen programok által nemcsak az osztályunk tagjaival, hanem új erdélyi barátainkkal is közelebb kerültünk egymáshoz, és kölcsönösen örültünk a jó társaságnak. Olyan magától értetődő vendégszeretetet és szívélyes fogadtatást, mint itt, még sosem tapasztaltunk. Örökké hálásak leszünk Miklós és Lóri bácsinak, valamint Kata néninek, akik úgy fogadtak minket, mint régi jó barátokat: feltétel nélküli kedvességgel és szeretettel.
Az utazás során több életre szóló leckét is megtanultunk. Egyrészt, úgy nagyjából fél négyzetméternyi helyen aludni: volt aki a földön helyezte kényelembe magát, mások egymás hegyén-hátán próbáltak legalább egy órányi pihenésre szert tenni, hisz a vonaton akarva-akaratlanul is alkalmazkodni kellett a körülményekhez. Másrészről pedig jobban átéreztük, mit jelent megóvni a magyarságunkat, köszönhetően persze magának a helyszínnek és egy vérbeli gyimesi csángó bácsi elbeszélésének, akinek az egyik nap a fogadójában ebédeltünk. És végül nem lehet szó nélkül hagyni azt sem, hogy tulajdonképpen történelmet írtunk egy focimeccsen: egyesek azóta is a győzelem mámorában úsznak, vagy épp feldolgozzák az ott elszenvedett kíméletlen vereség traumáját, amit Józsi bácsi azóta is előszeretettel felemleget.

Dudra Zsófia 11.a

Last modified on Wednesday, 06 October 2021 13:12