• Programok
  • Beszámolók
  • Rendezvények
  • Polak, Wenger - két osztály történelmi zarándokútja Lengyelországban

Polak, Wenger - két osztály történelmi zarándokútja Lengyelországban

2022. május 2-4. között 64 tizenegyedikes JEZSU-s tanuló vett részt egy háromnapos kiránduláson, melyet a Waclaw Felczak AlapítványPolonica Varietas” pályázata tett lehetővé. A kirándulás célja a lengyel-magyar kapcsolatok megismerése, közös feldolgozása és megbeszélése mellett a Covid járvány miatt majdnem két évnyi közösségi élményből kimaradt 11. évfolyamosok...

közösségének erősítése, a diákok közötti jó kapcsolatok építése is volt. A program már Miskolcon elkezdődött, az előkészítő szakaszban egy szombati közösségi hétvége során megnézték a Katyn című filmet, a diákok kiscsoportokban elkészítették a kiselőadásaikat az egyes témákról, a kirándulás során felkeresendő helyszínekről, a magyar-lengyel kapcsolatokról, Krakkó nevezetességeiről, az auschwitzi haláltáborról és II. Szent János Pál pápáról. “Gyarapították ismereteiket, a kommunista és fasiszta rendszerek működéséről a két előzetesen megtekintett filmek is (Katyn, Karol – az ember, aki pápa lett).
„Számomra megdöbbentő volt a Katyn című film, szinte minden jelenet katartikus hatással volt rám. Borzalmas volt látni azt a hidegvérű gyilkolást, amit a lengyel tisztek ellen elkövettek, akik nem tettek mást, mint a hazájukat védték. Rendkívül félelmetes volt a film végén, ahogyan a katonatiszteket szenvtelenül sorba lőtték fejbe, és egy árokba hullott mindegyik. A gyilkosokban az a hidegvér, a szemrebbenés nélküli öldöklés kiakasztó volt. A film hatására azonosulni tudtam a két diktatúra között elbukó lengyelekkel.”
A kirándulás során gyarapodtak, erősödtek magyarságukban, hiszen a Wawel meglátogatása nem csupán a lengyel történelmi, építészeti emlékekről szólt, hanem a magyar kapcsolatokról, Báthory Istvánról, az erdélyi fejedelemről, egyben az egyik legnagyobb lengyel királyról is. “Sírjánál elénekeltük a magyar és a székely himnuszt is megemlékezve a Lengyelországban is tisztelt híres magyarról. Hasonló élmény volt a limanowai katonai temető felkeresése is (ez egyben fizikai kihívás és természeti élmény is volt, ugyanis egy meredek domb tetejére kellett felgyalogolnunk, ahonnan nagyon szép volt a kilátás). A kiselőadások után, melyekben felidéztük az I. világháborút, annak keleti frontjának eseményeit, koszorúzással, énekléssel emlékeztünk meg az elhunyt katonákról.”
„Szerintem mindannyiunk nevében írhatom, hogy hatalmas élmény volt, ahogyan a szűk helyen összezsúfolódva, egymást erősítve elénekeltük a fejedelem tiszteletére és nemzettudatunk kifejezésére a magyar himnuszt. Ez egy olyan meghatározó esemény volt, ami maradandó élményként maradt meg bennem, és amire jó visszaemlékezni.”
„Sokan kérdezték tőlem a lengyel kirándulás után, megérte -e elmenni Auschwitzba, nem volt -e túl megrázó. Én mindig azt feleltem, hogy a hely nyomasztó hangulata ellenére is nagyon fontos lenne minden embernek, vagy legalábbis azoknak, akik tele vannak előítéletekkel a zsidók vagy éppen más népek irányában, eljönni ide. Teljesen más történelemkönyvekben látni az egyhangú barakkokat, vagy a kiállítás részleteit, muszáj személyesen ott lenni ahhoz, hogy valaki átérezze az akkori történelem mélységeit. Én akkor értettem meg őszintén mi történt a koncentrációs táborokban, amikor a saját szememmel láttam, hogy a hatalmas üveg tárolókban halmokban álló cipők, edények, eltaposott szemüvegek és hajcsomók mind hús-vér emberekhez tartoztak, akiket nemcsak méltóságuktól, hanem mindenüktől, amit valaha birto-koltak, megfosztottak. Soha nem felejtem el, ahogy a könnyeimmel küzdöttem, amint a falakról csüngő képeken láthattam is ezeknek az embereknek az arcait, öregekét és fiatalokét egyaránt, tele látható és láthatatlan sebekkel. Az hogy idegenvezetés is volt, még intenzívebbé tette az élményt, emlékszem, milyen sokkoló volt például, mikor megtudtuk, hogy a hálóhelyeket istállókból alakították át, a 20 lónak elegendő férőhelyen több száz embert zsúfoltak össze. Hálas vagyok, hogy eljuthattam ide, méghozzá egy közösség részeként, és együtt róhattuk le tiszteletünket.”
A hagyományosan vallásos Lengyelország, a magyar-lengyel történelem közös alakjai lehetőséget adtak keresztény hitünk megéléséhez, elmélyítéséhez. A zarándoklat része volt Wadowice, II. Szent János Pál pápa szülőhelyének, valamint az Árpád-házi Szent Kinga, Lengyelország védőszentje által alapított ószandeci kolostornak, a szent sírjának felkeresése is. Emlékhelyeiknek a meglátogatása, alakjuk, tevékenységük megidézése, a közös éneklés emlékezetes pillanatai voltak a kirándulásunknak.
Az egyik kísérő osztályfőnök szerint “az együtt töltött idő és a közösen átélt élmények által a közösség is erősödött. A közös filmvetítések, de főleg az utána történő megbeszélések, diskurzusok erősítették a kommunikációs, retorikai készségeket, valamint az együttműködést, a közös gondolkodást, is. A támogatásnak hála, a kirándulás nem csupán osztálykeretben valósult meg, hanem most első alkalommal évfolyam szinten, ezáltal új kapcsolatok jöhettek létre.”

A közösség erősödésének a diákok is örültek. „A covid miatt kimaradt kirándulások miatt úgy alakult, hogy ez volt az első alkalom, hogy az évfolyammal közösen mentünk kirándulásra. Mikor utólag Hutka József tanár úr megkérdezte , hogy ki örül annak, hogy más osztályokból is velünk voltak, úgy emlékszem, majdnem mindenki felrakta a kezét. Én személy szerint is pozitívan éltem meg, hogy az évfolyam közösen vett részt a programokon. Szerintem itt azt kellett talán elfogadni, hogy ezáltal nem mint osztály fogunk még jobb közösséggé válni, hanem ez most egy lehetőség volt az évfolyamon kicsit jobban megismerni a többieket. Jó volt látni, hogy most erre is volt lehetőség. Nekem jó érzés volt, hogy sokan nyitottunk egymás felé, és ezzel közelebb kerültünk egymáshoz. Egy ilyen több napos esemény, a sok utazással, nagyon közösségépítő tud lenni. Számomra nagyon jó élményként maradt meg.”

A 11.a, 11. c osztályokból, valamint számos 11.b-s és 11. s-es diákból álló, 64 fős utazás előkészítését, megszervezését és sikeres megvalósítását Hutka József tanár úr, Prekopné Hriczó Mária, Csizmarik Irén és Hutka Józsefné tanárnőknek köszönjük. 

Last modified on Friday, 24 June 2022 15:59