Sepsiszentgyörgy, Beregszász, Lendva, Szabadka, Fülek, Budaörs, Hajdúnánás és Miskolc egy-egy középiskolájából utaznak el a házigazda iskolába. 

"A héten meglátogattuk a közös történelmünk fontos helyeit, Brassót, a szász erődtemplomokat, az ezeréves magyar határt, láttuk Gábor Áron ágyúját, és persze a látnivalók mellett feladatok, olvasnivalók is akadtak bőven... Sepsiszentgyörgy színházában Tamási Áron, Szőcs Géza műveit láttuk, amelyek hozzásegítettek minket, hogy akár egy töri dolgozatot is pontosabban meg tudjunk írni!
Összeköt bennünket a közös anyanyelv, (amit azért legalább 6 féleképpen használunk, és sok vigyorgást eredményez, amikor kiderül, hogy ugyanazt a magyar szót legalább 5-6 féle jelentésben használjuk, a kiejtésről nem is beszélve...)
Az egy hét végére pedig összekötnek minket a közös élmények, a közös feladatok is. Barátságok alakulnak ki (nagyon nagyon könnyen), amelyek sokszor még évekig megmaradnak.
Egy diákunk szerint azért rendkívül különleges ez az osztály, mert ebben nem kell így, vagy úgy viselkedni, felvenni néha olyan szerepet, amiben nem igazán önmagunk vagyunk csak azért, hogy elfogadjanak minket. Itt lehetünk olyanok, amilyenek vagyunk. Nincsenek elvárások ilyen szempontból...
Talán ez az, amitől működik a tábor 20 éve. Mert ezt a tanári kar is ugyanígy érzi, az ő barátságuk, összetartozásuk az, ami erre garancia.
Szerintem mi, tanárok egyszerűen annyira élvezzük egymás társaságát, hogy még egy tábort is megszervezünk, hogy lássuk egymást...

Egy év múlva pedig mi leszünk a házigazdák, mi szeretnénk olyan élményeket adni diákoknak, kollégáknak egyaránt, amire sokáig emlékezzenek!" (Németh Anna)