“Számunkra ma már más jelentést hordoz a szabadság, mint anno Petőfinek és a forradalmi ifjúságnak. Nem kell küzdenünk a jogi egyenlőségért és a politikai szabadságért. Viszont közös bennünk az, hogy a szabadság felelősséggel jár: ahogyan ők is döntöttek, hogy milyen értékek mentén szervezik meg az életüket, úgy mi is dönthetünk, hogy milyen módon használjuk fel a szabadságunkat annak érdekében, hogy ha csak egy kicsivel is, de jobbá tegyük a világot.”

“Mit viszek magammal?
Ők voltak a márciusi ifjak, a forradalom vezéralakjai, akikre 175 év után is tisztelettel gondolunk vissza. Az ó céljaik a mi jelenünk: a szabadság, egyenlőség és testvériség, ez a mai magyar polgári társadalom alapja. Ezekért az értékekért utcára vonultak, és a forradalom ellenére vér nélkül érték el a változást. Úgy gondolom, hogy ezzel még ma is példaként állnak előttünk. Most már miénk a pálya, eljött a mi időnk. A dolgunk viszont egyszerűbb: követni az ő példájukat, az értékeinkért való békés, de határozott kiállást.”

“Március 15 a mi ünnepünk, hiszen MI fiatalok akartunk változást elérni. A márciusi ifjak voltak azok, akik nem csak a szabadság, de a nemzet és a testvériség értéke mellett is kiálltak. Egymás mellett harcoltak vállvetve és támogatták egymást a közös cél elérésében.
Ez a testvériség szerintem megfogható közöttünk is: EGYÜTT vészeltük át a vírus nehézségeit és most is EGYÜTT vagyunk itt és emlékezünk, illetve továbbvisszük a forradalom örökségét, amit a márciusi ifjak hagytak ránk. Hiszen, ha levesszük a „forradalmi" jelzőt az ifjúságról, akkor olyanok lesznek akárcsak mi mindnyájan: FIATALOK, akik nem restek a jövőjük érdekében lépni, és tenni valamit.”