Az iskolalelkészségnek ebben az évben is sikerült meglepnie a tanári kart, ismét olyan lelki élményt szereztek mind az új, mind a régi kollégáknak, amely „sokáig kitart” majd a tanév ezernyi feladata közepette. Mindenki sokat nevetett, énekelt, imádkozott, volt, aki a meghatottságtól könnyekre fakadt. Az új kollégák befogadva és szeretve érezték magukat, a régebbiek pedig újra feltöltődtek, újra örülhettek egymásnak.

„Én tavaly, újként, meglepődtem és teljesen fellelkesedtem a lelkigyakorlaton, mert ilyen vidám, játékos, jó hangulatú közösségbe kerültem. Ma pedig ugyanezt a lelkesedést tapasztaltam az új kollégákon.”
„Őszintén szólva, nem számítottam rá, hogy ennyire jó lesz a hangulat, ilyen sokat fogunk nevetni. El sem tudtam eddig képzelni, hogy ilyen közvetlen, barátságos és vidám is lehet ”
„Nekem a kiscsoportos beszélgetések nagyon sokat jelentettek. Mintha valami ősbizalom lenne a tanári kar tagjai között. Rá merjük bízni egymásra a titkainkat, megnyílunk egymás előtt.”
Köszönjük az iskolalelkészségnek és segítőiknek a remek programot, az igazgató helyettes úrnak és társainak a príma szervezést, Károly atyának a gyóntatást és köszönjük a habot a tortán, amire szinte senki sem számított: hogy Zoli atya velünk volt!