Az Isteni Ige temploma, vagyis az Avasi jezsuita templom búcsúja alkalmából érkezett Miskolcra Petrás Mária, aki varázslatos hangulatú kerámiáival és még varázslatosabb hangjával vált híressé nemcsak Magyarországon, hanem Európa-szerte. Az erdélyi csángó művésznő nemzeti viseletében, mint a hagyományok megtestesülése állt a diákság elé a H1, vagyis a hét első órája keretében. Nemcsak ruhája, beszéde is archaikusnak tűnt a modern környezetben. Elmesélte, hogy milyen kalandos és küzdelmes úton vált keramikus művésszé, beszélt műveiről, és arról a percről, amikor rájött, hogy „csak az Istennel kell foglalkoznom”. Azóta minden műalkotása Istenbe vetett mélységes, élő, elevenítő hitéről, istenszeretetéről, a Szűzanya iránti odaadásáról mesél. A beszélgetés végén szerényen így szólt, „Most egy egész kis rövidet eléneklek nektek. Nem is, inkább három kis rövidet.” A felsős gimnazistákkal zsúfolt templomban, olyan mély csend lett, hogy a légy zümmögése, meg a fű növése, meg a hasonló abszurd hasonlatok nem is lennének elegek azt leírni. A kérdésre: „Mi fogott meg benne legjobban?” minden diák habozás nélkül azt felelte: az éneklése. Visszavárjuk Máriát.