nagyban megkönnyíti egy-egy ikonikus mű megértését. Idén Bonnban, az egykori NSZK fővárosában a Bad Godesbergben lévő Aloisiuskolleg bonyolította le a projectet, illetve az olasz, belga és magyar diákok és tanárok elszállásolását.
A 7 napos project március első vasárnapján kezdődött, majd akinek az 1300 km megtétele után volt még energiája, vasárnap affajta „szabadidőt” kaptunk, amit persze fogadó diákunkkal és családjukkal töltöttünk el. Hétfőn még nem folyt projectmunka, ismerkedtünk egymással, a többi német, olasz és belga diákkal, majd kedden láttunk neki az Alice Csodaországban feldolgozásához, természetesen angolul. Rengeteg műhelyt találtak ki a tanárok, fel se lehetne sorolni az összeset: én, mint e sorok írója a képes versírásban vettem részt (nem kis kihívás volt angolul jól hangzó verset írni, majd formába önteni) majd csütörtökön a „Mi az őrület?” című rövid előadásban. A két projectnap, kedd és csütörtök közti szerdán Köln városát csodálhattuk. Egyetlen rossz szavunk csak az időjárásra lehetett, megnehezítette a városnézést, Köln és Bonn megcsodálását, de a lelkesedésünket ez sem pusztította ki teljesen. Pénteken éjszaka, éppen a hazautazásunk előtt egy kisebb estély keretében lezártuk a hetet.
Külön köszönet a két kísérő tanárnak, Buzáné Kiss Juditnak és Taba Viola tanárnőnek hogy elkísérték a 13 fős diákcsoportot Németországba, és nekik köszönhetően minden elakadás és probléma nélkül ment! (Földházi Péter 11.B)