• Programok
  • TÁBOROK
  • Sítáborok
  • Szédítő logisztika, remekül sikerültek a sítáborok!

Szédítő logisztika, remekül sikerültek a sítáborok!

Idén is teljes gőzzel üzemeltek a jezsuita sítáborok, ahonnan mind a nagyok, mind a kicsik egészben, épségben és boldogan tértek haza. A nagyok 204-en Tátralomnicon, a kicsik 110-en Tálén síeltek a 2020-as jezsuita sítáborban. A nagyok sítáborában 8-12. évfolyamos diákok, 24 síoktatóval (11 öregdiák, 6 tanár, 7 szülő) és 2 kísérő tanárral, a kicsik táborában 5-7. évfolyamos diákok 15 oktatóval (2 felsős diákunk, 5 öregdiák, 4 tanár, 4 szülő)...

vettek részt.
A sítáborban mindig jelen van minden tudásszint, a kezdők és álkezdőktől a legtapasztaltabb síelőkig. A diákok tudásszint szerint vannak csoportokra osztva, és az oktatók egymást váltogatva, forgó rendszerben jutnak el több csoporthoz. A jól bejáratott rendszer azzal bővült, hogy a nagyokat két külön szállodában kellett elhelyezni. A diákok lelkesen számoltak be a napirendről, melynek nagy részét a síelés tette ki:
Reggel 6:30-kor ébresztő, 7:50-ig öltözködés, készülődés, reggeli, aztán fel a buszra, és irány a pálya. A léceket a pálya melletti tárolóból veszik át, és 9-től elkezdődik a sorban állás a felvonókhoz, majd 12:30-ig oktatás folyik. Ebéd a pálya mellett a „leülős helyen”, aztán 16:00 óráig szabad síelés. A „szabad” síelés azt jelenti, hogy oktatás nincs, de minden pálya mellett jelen vannak az oktatók, és figyelnek a diákokra. Utána vissza a szállásra a busszal, zuhany, öltözés, vacsi, közös lazulás, játék, gyümölcs eszegetés, beszélgetés, filmnézés. Esti ima, mise, alvás után újra kezdődik az egész.
A teljesen kezdő Gerda számára már a felszerelés is új volt: „Először fura volt a bakancs, azt hittem, szorít, pedig csak tartotta a lábam. Meg kellett szokni. A legkönnyebb pályán kezdtem, de a hét végén már a közepesen is csúsztam, annyi mindent megtanultam.”
A 7. osztályos Emese számára ez az utolsó év Táléban, jövőre a nagyok táborába megy. „Csináltunk egy Utolsó Csúszást”, persze a fekete pályán, ami a legnehezebb, és majdnem elsírtuk magunkat, mert itt tanultunk meg síelni, és jövőre már Tátralomnicra megyünk.
Az 5. osztályos Jónás 11 éves létére már 7 éve síel. „Eddig csak a szüleimmel szoktam, itt a fekete pályán kezdtem, de szerintem azok is eljutottak a legnehezebb pályára, akik ebben a táborban kezdték. A kezdőknek azt is meg kell szokni, hogy a felvonót hogy kell használni. Nagyon tetszett, hogy körbementek az oktatók, sok mindenkitől tanulhattam valamit. Szabad síeléskor a barátaimmal síeltünk, és megtanultam az élezést. szerintem napi 30-szor is lecsúsztam.”
A tizenegyedikes Jákob oktatóként vett részt a kicsik táborában. „Korábban Benedek és én elvégeztünk egy síoktatói tanfolyamot, azért jöhettünk. Nagyon jó volt látni, ahogy a gyerekek fejlődtek a szemem előtt. A legnagyobb élvezet a síelés. Meg az, ahogy a kicsik szeretnek. Az rengeteg öröm forrása.”
A sítáborokra jellemző, hogy szinte soha nem készül jó fotó, mert mindenki síel, csak az utolsó napon viszik ki a diákok a telefonjaikat a pályára, akkor meg annyira el vannak ámulva a gyönyörű tájtól, hogy főleg csak a hegyeket fényképezik, vagy videózzák az alakzatban síelő ügyeseket.

Last modified on Monday, 02 March 2020 13:39
More in this category: « HÁLA ÉS KÖSZÖNET