• Felvételizőknek
  • Sportosztály
  • Magasabb fordulatszámmal működnek - sportolók az iskolában

Magasabb fordulatszámmal működnek - sportolók az iskolában

A felvételikor már hat éve minden alkalommal tapasztaljuk, hogy a sportosztály, illetve ettől a felvételi időszaktól kezdve a sporttagozat igen vonzó sok család számára, hiszen az iskola elkötelezetten támogatja a versenysportolókat, élsportolókat, lehetővé téve számukra, hogy a minőségi sporttevékenységet és a minőségi tanulást össze tudják egyeztetni. Így a teljes embert kívánó sport és a szintén teljes embert kívánó minőségi tanulás és közösségi élet egyikét sem kell feláldozni elkötelezetten sportoló diákjainknak. A sportszakmai vezetőt és nem testnevelő szaktanárokat a felhalmozott tapasztalatokról kérdeztük.

 

Az iskolában jelenleg a 6-10. évfolyamokon egy-egy sportosztály van, az 5. évfolyamon pedig fél osztálynyi sporttagozatos diák tanul egy úgynevezett hibrid osztályban. A teljes diáklétszám 870, melynek kb. 28-30%-a egyesületben leigazolt, versenyszerű sportoló. Ez az arány két évig növekedni fog, hiszen még kétszer fog felmenő rendszerben fél osztálynyi diák csatlakozni hozzánk. Idővel ez csökkenést mutathat majd, mivel a jövőben nem tervezünk teljes sport osztályt indítani. Mivel az általános tanrendű osztályokban is számos leigazolt sportoló tanul, az iskola diákságának legalább 25%-a várhatóan továbbra is igazolt versenyző lesz.

A sportnevelés szerepe az iskola pedagógiájában - Molnár Attila sportszakmai vezető:

Mennyit mozognak a diákok?
Az 5-6. évfolyamon az általános tanrendű osztályokban összesen heti 6 mozgásos óra van. Ebből 2 testnevelés, 1 úszás és 3 néptánc. Ugyanezekben az évfolyamokban a sport osztályosok 3 testnevelés, 1 kosárlabda, 1 úszás és 1 néptánc foglalkozáson vesznek részt. Mindenki számára kellő mennyiségű és magas színvonalú képzést szervezünk.
A jezsus diák számára a 7. osztálytól kezdve heti 3 testnevelés órát biztosít az intézmény. Mivel a mindennapos testnevelés a törvény által előírt elvárás, ezért a plusz 2 mozgásos foglalkozást minden diák saját maga szervezi meg. Az intézményen belül délutánonként több sportágban különböző edzéseken, foglalkozásokon vehetnek részt (kosárlabda, röplabda, atlétika, szertorna, gyógyúszás, aerobik). A kollégistáknak kollégiumi sport időt biztosítunk. Mindezeken kívül pedig az iskola területén vagy az iskolán kívül, sportegyesület által biztosított szervezett sporttevékenységet is választhatnak.
A 7. évfolyamtól kezdve a diákok a heti plusz két szervezett mozgásos óra megtörténtét edzésvezetési naplóval igazolják, melyet minden hónapban bemutatnak.
A 7-8. évfolyamos gyerekek még nem annyira önállóak. Náluk még előfordulhat, hogy ha nem találnak az iskolában olyan mozgásos foglalkozást, ami számukra megfelelő, a szülőknek szükséges megszervezni az utaztatást. Az önálló szervezésnek viszont nagy előnye, hogy a gyermek így már a 7. osztályban keres és kiválaszthat egy olyan sporttevékenységet, amiben nagy örömét lelheti. Ez remélhetőleg a későbbiekben részévé válik az életének, ami megalapozhatja az egészséges életvitelt.

A sport szerepe a gyerekek fejlődésében
A sport érték. Értéket teremt. Mind az egyéni, mind a csapatsport a helyes irányba formálja a személyiséget.

A leggyakrabban emlegetett jellemvonások, amelyek a sport által fejlődnek: a kitartás, akaraterő, versenyszellem, küzdeni tudás, szabálykövető magatartás, monotónia tűrés és a motiváció. Ezek formálják a személyiséget is.
Ha valaki napi rendszerességgel követ egy szabályt, az állandó alkalmazás kihat az illető életére is. Megtanulja, hogy az eredmény eléréséhez be kell tartani bizonyos szabályokat.
A csapatsportokban különösen fejlődő készségek a csapatban való gondolkodás, az egymásra utaltság, teamwork, kisegítés és az empátia.

A diák megtanul rendszerben élni, hiszen szigorúan be van osztva az ideje. Délelőtt iskola, délután otthon tanulás, utazás, edzés, utazás haza és újra tanulás. Az ehhez szükséges rendszerben való gondolkodás és életvitel nem engedi szétfolyni a sportolót. Tudja, ha kienged, elúszhat minden. Ez sok lemondással jár, de kialakul egy rendszer, melynek fő jellemzői a következetesség, stabilitás és hatékonyság.

Összességében elmondható, hogy a sport által fejlődő személyiségüket és a rengeteg értéket, amit évek alatt magukévá tesznek, az élet sok területén kamatoztatni tudják. Az, amit a sportolók megtanulnak a sportban, alkalmazható a civil életben is.

A sport jótékonyan hat a tanulásra, az iskolai eredményre. Nagy Tímea kétszeres olimpiai bajnok tőrvívó a sportosztályosaink számára tartott előadásában elmondta, hogy amikor javultak a sporteredményei, fejlődött a tanulásban is, egyre jobb tanuló vált belőle.
Az iskolánk célja hogy jó tanuló jó sportolókat neveljünk. Tehát, ne kelljen feláldozni a sportért a tanulást vagy fordítva.

Ha van feladat, nem kell fegyelmezni
A sport nevel és erősíti a jellemet, fegyelmezettséget. Nincs olyan sportoló a világon, aki úgy lett volna eredményes, hogy hiányzott belőle a fegyelem. Ha a jó edző következetesen, elvárások és szabályok elé állítja, és világosan kijelöli a feladatot és célt, akkor a sportoló fantasztikusan teljesít.
A sportoló diákok, ha intenzíven vannak jelen egy tanórán, esetleg úgy élheti meg a tanár, hogy ők rosszak. Pedig ez nem feltétlen rosszaság, hanem kitörésre váró energia, amelyet ki lehet, sőt ki is kell használni az órán.

A sportosztály 6 évvel ezelőtti indítása óta még egyetlen rossz szándékú, jellemtelen diákkal nem találkoztunk. Amikor magatartási probléma merült fel, akkor nem a jellemük vagy neveletlenségük volt a kiváltó ok. Inkább az, hogy tombolt bennük az energia. Ezért jelenthettek kihívást a nevelés és tanítás szempontjából.     
Vissza az elejére

A sportolók eredményesebb oktatásához alkalmazható módszertani eszközök: Földházi Tamás történelem, politológia szakos tanár

A tanár mint játékvezető
Tudnunk kell, hogy - és ez nem értékítélet - tényleg mások, mint a többiek: a mozgásigényük sokkal nagyobb, mint az átlag diákoké, nekik nehéz végigülni 45 percet. Ezért érdemes a pedagógiai eszköztárat módosítani, bővíteni, és főleg a nem hagyományos pedagógiai módszereket előnyben részesíteni. Ilyenek a kiscsoportos, páros és egyéni munka, továbbá a mozgásos feladatok. Néha hasznos a tanórák felfüggesztése mozgásos tevékenységgel. A töri órán nálunk egyáltalán nem szokatlan a fekvőtámasz, vagy a folyosón fél perc plank, guggolás sorozatok. Itt jól jön, hogy edzői végzettségem is van.
Amikor tehát látszik, hogy meg vannak zizzenve, és már minden “békés” eszköz elfogyott, kivonulunk a folyosóra, letolunk néhány fekvőt, guggolást, rögtön felfrissülnek tőle, és úgy folytatjuk az órát.
A tanári szerep is más kissé: a tanár sokkal inkább játékvezető, bíró, akinél addig lehet elmenni, amíg sárga illetve piros lapot fel nem mutatja. Vagyis világosan kijelöljük a határokat, a szép szó kevésbé működik. Határozottnak kell lenni, azt tudják dekódolni a gyerekek, erre kondicionálják őket az edzők. A sportban arra vannak szocializálva, hogy addig kell elmenni, amíg azt a szabályok engedik.

Minden más osztályhoz képest sokkal feladat orientáltabbak; ha a tanár olyan feladatot ad, ami motiválja őket, azt maradéktalanul végrehajtják.
Erre jó példa, hogy a kurtabérci lelkigyakorlatos házat ugyebár rendezetten, kitakarítva kell otthagyni, amikor vége a lelkigyakorlatnak és csak utána indulunk haza. Ez általában egy órai munka egy osztály számára. Felajánlottam, hogy ha gyorsan megcsináljuk, még egyet métázunk.
Nos, a házat 20 perc alatt, szó nélkül, tökéletesen megcsinálták, nem kellett senkire rászólni, hogy na még ezt is tedd rendbe, azt is szedd össze. Az “edző” azt mondta, hogy ez a feladat, és ott a motiváló jutalom, nem is kellett egy órát kell könyörögni, hogy dolgozzanak.

A Covid-járvány idején a sportosztályokról elmondhatjuk, hogy talán ők vették ezt a helyzetet a legjobban. A közzétételek, ki vannak adva, a diák be tudja osztani az idejét, tudja magát menedzselni. Az is jó ebben a feszített életstílusban, hogy nincs, vagy kevesebb ideje van dohányozni, inni, destruktív dolgokat csinálni, hiszen az edzések, a logisztika és a tanulás kitölti az idejét. Egy sportoló, ha valamit el akar érni a sportban, nem teszi tönkre magát. Másrészt pedig bőven termelődik adrenalin a folytonos versenyzéssel, nem szükséges neki művi úton izgalmat teremteni az életében.

Harminc ilyen energikus sportoló egy osztályban egyszerre sokszor komoly kihívás a tanár számára, sőt önmaguk számára is, ezért jobb szétosztani őket. A kevésbé energikus temperamentumú osztálytársakkal együtt kiegyensúlyozottabb munkára van lehetőség.
A sportolók számára az elsődleges közösség a csapat, akikkel együtt edz, akikkel életre halálra megy, ezért az iskolában nehezebben alakul ki az a fajta osztályközösség, amilyen az általános tanrendű osztályokban, akik számára sokszor az iskolai osztály az egyetlen közösség. Többek között ezért hoztuk meg a döntést, hogy a sportolókat általános tanrendben tanuló diákokkal, vegyesen tesszük egy osztályba.                                                                                                                               
Vissza az elejére

Hatékony tanulási módszerekkel is motiválhatunk - Czagáné Iván Noémi az 5.a osztályfőnöke, biológia, földrajz szakos tanár

A tanár mint jó edző
Azt tapasztalom, hogy nagyon elfoglaltak, fizikailag teljesíthető feladatokat kell adni, az edzéseik egész héten zajlanak, hétvégén versenyekre járnak, tehát sokkal kevesebb az idejük, mint a többi diáknak.
Órán arra figyelek, hogy részévé váljanak az órának, gondolkozzanak, feldolgozzák, az anyagot. Munkáltató órákat tartok. Az órán rá kell vezetni őket, bevonni a feladatba, mert a cél, hogy az órán megtanulják az anyag nagy részét. Akkor sokkal motiváltabbak, ha érzik, hogy már az órán szinte mindent megtanultak, otthonra nem olyan sok maradt.
Amikor lehet, bevonom a sportot, pl. földrajz - akkor mindig feljön, hogy volt-e ott olimpia, magyarok hány érmet hoztak stb. Ilyen témában projektet, gyűjtőmunkát lehet kiadni, ez is plusz motiváció. A sporton keresztül ismerjük meg az országot, így közelebb érzik magukhoz a tantárgyat.

Az osztály mint csapat
Fontos az elismerés, a folytonos, azonnali, pozitív visszacsatolás. Az év elején voltak zökkenők, de hamar összerázódtak, jól együtt működtek. Minden eredményt kiemelünk, legyen az zene, festés, sport. Az osztály Facebook csoportjában tesszük közzé az eredményeinket fotókkal, gratulálunk egymásnak, elismerjük egymást.

Főleg a kisebbek mindig versenyeznek, elsők akarnak lenni - elsőnek jelentkezni, leghamarabb beadni a dolgozatot. A sportoló általában izgő mozgó, gyors, bekiabálja a megoldást - de vannak nem sportosak is, most már kezdik megérteni és figyelembe venni egymás tempóját.
A diáknak idővel meg kell tanulnia, hogy nem ő van egyedül, az osztály is egy csapat, mi is egy csapat vagyunk - sportszerűek vagyunk, másnak is adunk esélyt, hogy el tudja mondani, megmutatni, mit tud. Ez is egy képesség, amit elsajátítanak: jelentkeznek, türelmesen, megvárják egymást itt a csapatszellem is segíthet, hiszen nemcsak az egyéni teljesítmény számít, hanem a közös is.

A sportolókra jellemző a kitartás, ezt próbáljuk átültetni a sportból a tanulásba, mindennapi életbe. Az időbeosztásuk nagyon szoros, minden percet kihasználnak, a napirendjük szigorú, délutáni, sőt hajnali edzéseik is vannak, miközben a teljes értékű, minőségi tanulást is elvárják maguktól.
Nagyon kitartóak és nyitottak a sportolók, mindenben ott vannak, segítenek, nagyon várják a pozitív visszacsatolást, dicséretet. Mert nehéz mindenhol megfelelni, edzésen, meccsen, iskolában, és jó, ha nem felejtjük el, milyen nagyon motiválja őket a pozitív megerősítés - buzdítással lehet a legjobb eredményt kihozni belőlük

A reflexió során nem a negatívumot emeljük ki, hanem próbáljuk megkeresni, mi volt a gond, és mi volt az, amit tovább lehet vinni, magasabbra, messzebbre, gyorsabban stb. Valahogy úgy, mintha edzők lennénk.

Anyaként is észreveszem a különbséget: a sportoló fiam sokkal mozgékonyabb, kell neki impulzus, hogy az energiáit le tudja vezetni, míg a másik gyermek sokkal nyugodtabb, nem siet. A sportolók számára nagyon fontos a hatékonyság, vagyis minél kevesebb idő alatt elérni ugyanazt a jó eredményt. Ők azonos idő alatt sokkal több feladat megoldására képesek, hamar készen vannak, de időnként kapkodnak is, akkor persze eltévesztik, tehát meg kell tanulniuk, hogy nem feltétlenül a leggyorsabb a legjobb. A kicsiknél megfigyeltem, szeretnek csapatban, csoportban dolgozni, sok ötletük van, beosztják a feladatokat.
A nagyok már kevésbé impulzívak, és nem olyan gyorsak. A kamaszkorral megjelennek az ellenállások, de azért a nagyok is szeretik a sok impulzust, érdemes felkelteni az érdeklődésüket, és fontos, hogy sok inger érje őket.
Természetismeret és biológia órán, amikor csak lehet, nem csak az ötödikeseket, hanem minden osztályt, ha a tananyag indokolja, ki szoktam vinni a tanösvényre, megnézzük, megfogdossuk, lerajzoljuk, és mindig cél, hogy úgy menjen haza, hogy már nagyjából tudja. Amikor az embert tanítom, arról beszélünk, hogy sportolás közben mi történik a testedben, vagy mi történik, ha kimegy a térd, elszakad egy szalag stb. - így már érdekes lesz nekik.  
 ↑Vissza az elejére

Gamifikáció, bővülő módszertan - Varga Péter magyar szakos tanár, az 5. c osztályfőnöke

Kreativitás
Hat évvel ezelőtt kaptam meg az első bejövő ötödikes sport osztályt, és hát az addigi tapasztalataimhoz képest erős kontrasztot jelentettek. A legelején nagyon szenvedtem, mert igen zajos és izgága volt a légkör, de aztán a tíz éves magamra visszaemlékezve úgy éreztem, ők teljesen normális gyerekek, beszélni akarnak, mozogni akarnak, játszani akarnak - tanulni meg nem annyira. Mint én sem akkoriban. A nehézségek ellenére egyre inkább bizalomnak, megtiszteltetésnek éreztem a velük való munkát, és ezért nagy felelősséggel, de nyitottabb hozzáállással fordultam feléjük. Az idő múlásával közvetlen, bensőséges kapcsolatot tudtunk kialakítani. Tekintélyre nem volt szükségem, mert kölcsönös volt a bizalom, így türelem is. A hiányzások, pótlások okoztak rengeteg plusz munkát. Egy dolgozatot akár háromszor is megírattam, mire a versenyek miatt mindannyian teljesítették. Azóta sajnos már nem dolgozunk együtt, de nagyon a szívembe zártam őket! A sport osztályokban az ember kénytelen a módszertanát bővíteni, és ez elképesztően hasznos tud lenni a többi diáknál is. Ezt mindannyian nekik köszönhetjük.
Azóta is tanítok sportosztályban, és náluk is ezt az irányvonalat követem. Azt látom, hogy hasonlóan a bizalom a lényeg, és ők is a kreatív, csoportos, páros feladatokat szeretik. Sokszor írunk órán verset, novellát, paródiákat, néhányan közülük komoly írói vénával bírnak. Szokás mondani, hogy versenyeztetni kell a sportolókat, de én nem érzem a verseny szükségességét az óráimon. Elkötelezett vagyok a gamifikálásban, igyekszem játékosítani a feladataimat, de nem a verseny a lényeg. Szerintem a csapatjáték a fontos, később felnőtt életükben az egyik legfontosabb szervező elem lesz. Amolyan edzőként viselkedem én is, csak én “szövegedző” vagyok.
 ↑Vissza az elejére

(A szaktanári tapasztalatokat Szelenge Judit jegyezte le)

 

Last modified on Wednesday, 21 April 2021 13:38
More in this category: « Sportosztály tájékoztató