Print this page

Az év legmegrázóbb hete

„Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét mindennap és úgy kövessen.” (Lk 9,23) Végül ott állunk a halál kapujában, és csak rajtunk múlik, hogy Isten nevét hívjuk-e, vagy csak magunkkal törődünk ...

- ahogyan a bal lator tette. Az előttünk álló nagyhéten próbáljunk Krisztus szenvedésére egy sajátos szemszögből tekinteni. Úgy, hogy észrevegyük, Jézus éppen azokat a nehézségeket, fájdalmakat élte át a keresztútján, amelyektől mi is szenvedünk a mindennapokban:

Vívódunk, gyötrődünk, keressük a helyes utat - ahogyan Jézus is az Olajfák hegyén.
Elárulnak bennünket, csalódunk abban, akiben pedig megbíztunk - ahogyan Júdás tette.
Hamisan vádolnak, nem értenek meg - ahogyan a főpapok tették Jézussal.
Elítélnek - ahogyan Pilátus tette.
Visszük a keresztünket (lelki, testi bajainkat) minden nap, és csak néha segít valaki. Siratnak bennünket, de nekünk kell cipelnünk a keresztet - ahogyan Jézus is tette a Golgotára vezető úton.
Belénk rúgnak, csúfolnak, gúnyolnak, lenéznek - ahogyan a katonák tették.
Végül ott állunk a halál kapujában, és csak rajtunk múlik, hogy Isten nevét hívjuk-e, vagy csak magunkkal törődünk - ahogyan a bal lator tette.

De mi már azt is tudjuk, hogy nem a kővel lezárt sír a vég! Ha hűségesen kitartunk, akkor Isten számunkra is tartogatja az új, boldogabb élet lehetőségét!