Az éves közös munkát a kollégiumi csapatunk egy vidám, jókedvű kirándulással zárta le. Elsődleges úti célunk Hejce község volt- ez a csöppnyi falu a Borsó-hegy és a Gergely-hegy lábánál bújik meg, nagyon szép rendezett portáival, utcáival kétszáz éves barokk hídjaival, templomaival és pincerendszerével kiváló turista célpont. A falu látnivalói közé tartozik Nemes Sándor famíves alkotása. Őhozzá a fafaragó mesterhez voltunk bejelentkezve Majó Márk által, aki régóta ismeri és jó barátja a mesternek, aki szívélyesen, kedvesen fogadott bennünket. Megmutatta munkáit, faragásait, mesélt művészetéről, bepillantást engedett az életébe, sokat mesélt az őt foglalkoztató ősi motívumok rendszeréről, amely nem csupán díszítmény, hanem jelrendszer. Láthattuk szobrait, életfáját, a hejcei körszínt, amelyet fiával együtt hozott létre.

Nemes Sándor számára „a fa a mindenséget, magát a létezést jelenti, hiszen az élő fa, az emberi élet folyamatainak- születés, növekedés, elmúlás, újjászületés - tükörképe a lét körforgása.”
A mester társaságában gyorsan eltelt a délelőtt, megköszönve szíves vendéglátását, kedvességét másik úti célunk felé, Boldogkőváraljára indultunk tovább.
A várhoz érve az időjárás kedvezőtlenül alakult. Felhőszakadás miatt a várat nem tudtuk megnézni. Szerencsére a vár étterme egy pincében van, így a vár megtekintése helyett a kulináris élvezeteknek adtuk át magunkat. A délelőtti szellemi táplálék után, épp itt volt az ideje, hogy éhe gyomrunk is megteljen. Pompás étkeket fogyaszthattunk el a Castrum Boldua étteremben, ahol igyekeznek minél korhűbben visszaadni a középkor hangulatát. Felöltőinkben a középkorba repítve jó hangulatban, élvezve egymás társaságát fogyasztottuk el ebédünket.
Csapatunk feltöltődve, élményekkel gazdagodva tért haza a közösségépítő programról.