végzős kollégista tett tanúságot, hogy bizony nagyon jó volt kolisnak lenni.
“Amikor kicsi ötödikesek voltunk, az első beköltözésünk napján eljöttek a szobánkba a nagyok, és bemutatkoztak nekünk. Befogadtak magatok közé, és ez nagyon megkönnyített számunkra minden napot. Ez a hagyomány továbbra is él.”
A szerda esténkénti “kolis mise”, ahol az imádságok, a szentségimádás, a zene, az énekek különösen gyönyörűek, ahol még azok is énekelnek, akik egyébként inkább csak tátognak. A kolis ballagás a végzősök számára az utolsó ilyen alkalom.
A két végzős szónok nem győzte sorolni mindazt, amit a kollégiumi “apáinktól és anyáinktól”, vagyis nevelőiktől és a takarító néniktől kaptak. Az “öregek bölcsességével” bátorították a fiatalabb kollégistákat, hogy hálás szívvel fogadjanak mindent, még az elbeszélgetéseket és az egyéb nevelői intézkedéseket is (melyek felsorolását rövid, de visszafojthatatlan derültség követte).
Jancsó Árpád SJ iskolalelkész szerint a kollégisták, mivel hétközben az iskolában élnek, "közelebb vannak a tűzhöz", vagyis még intenzívebben részesülnek a jezsuita nevelésből", és olyan erős közösséggé kovácsolódnak, olyan emberi kapcsolatokra és készségekre tesznek szert, amelyek egész életükben elkísérik majd őket. A diákok a kollégiumban megtanulják egymást megismerni, elviselni, tisztelni, életre szóló, szoros kapcsolatok, gyakran jó barátságok kötődnek. Alkalmat ad arra is, hogy megtanuljunk embereket egészen közel engedni magunkhoz, és tanuljuk a szeretetet. Holczinger Ferenc SJ igazgató atya arra biztatta a végzős kollégistákat, hogy bátran lépjenek ki az életbe, és kollégiumi tapasztalataik mindig erőforrásként szolgáljanak a számukra. “Küldetésetek, hogy adjátok át másoknak is mindazt az értéket, amelyet itt kaptatok.”
A hálaadó szentmise és a kollégisták búcsúbeszédei után a Loyola étterem a legfinomabb kollégista vacsorával várta a kollégistákat és a vendégeket, akiknek ezúttal csodaszépen megterítettek, és nem kellett sorban állniuk sem, hanem a fiatalabb kollégisták szolgálták fel a vacsorát.
(Szelenge Judit)
Kollégiumi ballagás - bensőséges ünnepléssel köszöntek el a végzős kollégisták
“Otthon, hétvégén két kistesót kell kerülgetned, hogy bejuss a fürdőszobába, ez hétközben inkább húsz...” Vagyis a kollégium olyan, mint a család, csak többen vagyunk. Ezért van külön “kolis” ballagás alig két nappal a “rendes” ballagás előtt, hogy el tudjunk köszönni a legidősebb testvérektől. Vidáman és meghatódva, majd' 24 lány és 23 fiú...